Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
A 90-es években a jazzes hatású drill&bass zenéjével ismertté vált angol producer a japán Z-Machines robotjaival kezdett kísérletezni. Az amúgy képzett basszusgitárosként induló Squarepusher, azaz Tom Jenkinson ahelyett, hogy az emberi faktor és az egyediséget jelentő apró hibák hiányán kezdett volna parázni, elkezdett az ismerős hangszerekre olyan zenét komponálni, amit ember képtelen lenne lejátszani.
Gyorsabbak ezek a gépek, mint az ember és sokkal több hangkombinációt tudnak lejátszani – ő pedig erre az orrhossznyi előnyre ment rá.
Az eredetileg csak a lehetőségeket feltárni kívánó kísérlet olyan jól sikerült, hogy Jankinson kiadója, a múltkor a múzeumban bulizó Warp áprilisban ki is adja a robotokkal elkészített dalokat, Music For Robots címen. Hogy mindez hogy is néz ki? Hát egyszerre ijesztően idegen és lenyűgöző, hogy az emberre nem ránőnek ezek a robotok, hanem a lehetőségeit tágítja ki általuk. Itt az első szám, a Sad Robot Goes Funny videója, amiben meg tudjátok lesni a sejtelmes fényben hibátlanul muzsikáló robotokat: