Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Gyakran azok a zenék tudnak a legjobban elsülni, amiket azért pörgetnek ki egyes alkotók a kezeik közül, persze más néven, mert azok nem férnének bele ismertebb projektjeik koncepciójába. Ez lehet a sztori a Sweet Valley esetében is, ami mögött a hedonista zajpopot gyártó Wavves Nathan Williamse áll, plusz az ő testvéröccse, Kynan.
Búgócsigaszerű, trap-pörgettyűs, műezoterikus, gurgulázó szintis, vidámparkos kísértetjárással felérő zenéket alkottak eddig együtt, most viszont egy kicsit magasabbra szökik a higanyszál, felajzódik a tempó, lázasabban pulzálnak a dobok, olykor egészen a géppuskaropogásig. Egészen elképesztően letaglózó menetelés, egyszerre sziporkázóan impozáns és betonnehéz, és bár a tesók azt mondják magukról, hogy amit csinálnak, az egy soundtrack to getting drunk, mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy semmilyen járulékos szubsztanciára nincs szükség, mert konkrétan be lehet tépni ettől a szűknek egyáltalán nem tűnő negyven perctől.
Vigyázat, nem biztos, hogy munkahelybarát album – kivéve, ha elnézik neked, hogy a végén egy forgószék bealkalmazásával akarsz majd gyorsulási versenyt folytatni a fizikai idővel, miközben bádogból kiöntött Donald kacsának képzelve magad gúvasztgatod a szemeidet. Például.