Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
A szórakoztatva levés nem mindig egy pihekönnyen elérhető tudatállapot. Néha meg kell dolgozni érte, időt hagyni a szórakoztató célzatú valaminek, hogy beérjen, leülepedjen, és végül egészében, minden oldalról megértsük. Átlássuk. Aztán élvezzük is mindezt.
A jazzből, soulból, funkból és elektronikából táplálkozó, de mindezeket a műfajokat felforgató Stones Throw kiadó eddig sem a súlytalan, egyszerű melódiákkal dolgozó popzenéiről volt híres, de Pyramid Vritra-val most még kevésbé fogják a Billboard ajtaját döngetni. Ami egyáltalán nem baj. Los Angeles 22 éves ifjú tehetsége – aki napközben egy lakberendezési áruházban targoncázik, és munkatársainak fogalma sincs arról, hogy amúgy zenél, mert nem nagyon beszél velük, haha – állítólag már tíz évesen elkezdte a kütyübabrálást, így nem is csoda, hogy 2007-ben már az Odd Future producer Matt Martiansszel találtak egymásra, és csinálták meg közösen a The Jet Age of Tomorrow nevű formációt.
Most meg itt van ez a tegnapelőtt megjelent szóló debütalbum, az Indra, tele obskúrus, dobgépes, komolyan vett analóg prüntyögésekkel, elmélkedős dumázásokkal, különleges füstös-nyomott hangulattal. Jól körülírható műfaja? Az viszont nincs. Gyorsan be is hajítottuk a legjobb szórakoztatóipari lemezek mappába.