Mutatjuk, mennyi mindent magaddal vihetsz a pelenkázótáskában!
Valószínűleg a hibátlan popérzékenységen és a kiváló dalszerzői vénán túl a szerencsés csillagállásnak is köze lehetett hozzá, hogy Elly Jackson és Ben Langmaid olyan tökéletes slágergyűjteményt tudott összetenni az első lemezükre, hogy az akár greatest hitsként is megállná a helyét. És most nem csak a nyolcvanas évek revivaljét telibe kapó Bulletproofra meg In For The Killre gondolunk. Hanem az olyan további kiaknázatlan potenciális slágerekre, mint mondjuk a Colourless Colour.
A lemez szó hangsúlyozása itt fontos. A Trouble In Paradise készítése során (a producerekkel) egyedül maradó Elly Jackson ugyanis nagyon jól tudta, hogy az első lemez slágerparádéja megismételhetetlen. Ahelyett azonban, hogy összetett volna néhány generikus slágert, amit simán el lehetett volna adni a nevével, csavart egyet a recepten. Az uncsivá váló szintipop felől hátralépett a műfaj diszkós gyökereihez, majd belekevert némi dubot és vintázs funkot. A végeredmény pedig egy sokkal markánsabb és mélyebb anyag lett.
A két lemez eféleképpeni egymásra következése pedig a lehető legjobb szettlistát adja ki. Az összes fontosabb szám az újról valamint a megfelelő pillanatban robbantott bombaslágerek az elsőről. Ez pedig így simán adhat akkora pluszt, hogy még vasárnapi uccsó fesztiválnapra is könnyen kitartson a lendületed.
Oké, a Szigeten már duóban és szólóban is fellépett La Roux, azért a belvároshoz szervesen kapcsolódó Margitszigeten elég ritkán fordulnak meg ilyen kaliberű releváns nevek. Szabadban is leszel, de hamar rá tudsz utána kapcsolódni a belvárosi éjszakára. Mindig így kéne!
Elly Jackson nem titkoltan nagy rajongója a folkzenéknek is. Már a második lemez idején is próbálkozott akusztikusabb hangzásokkal. Így könnyen lehet, hogy legközelebb már egy teljesen más fókuszú műsorral láthatjuk őt. Ki tudja?
(Képek: Unger András és Insightmusic)