A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Ezeket tulajdonképpen le sem kéne írnunk. De hát jófejek vagyunk. Az okok, tehát!
Bárki bármelyik kormányhivatalnál is próbálkozna, úgysem sikerülne engedélyt szereznie hármójuk kipaterolására. Bulisorozatok születtek és sorvadtak el, wannabe lemezlovasok izzadtak testnedveket, majd tértek vissza tisztes polgári foglalkozásukhoz, hogy kiüssék őket a nyeregből, de ők csak csendben-apukásan mosolyogtak egyet, és álhatatosan válogatták tovább a hibátlan fekete lemezeket. Elég belehallgatni bármelyik szettjükbe, most például legyen ez itt:
Akár szembe is állhatnának egymással, és odavehetnék egymás arcába: te is más vagy, te sem vagy más, de erre nincs szükségük, mert tisztában vannak ennek minden előnyével. A legcsendesebb, de leggyilkosabb humorú, legdisznóbb kolbászozdát is ügyvivő Chrom? A postpunkból is merítő leftfield diszkó itthoni ispánja, Crimson? A teknósok vinyltemplomát, az Akt Recordsot irányítgató Isu? Nem egykutya, ellenben macska. Hárman együtt pedig ÁLLATOK.
A Sunburstöt, mármint. Az A38 Hajón. Nem voltál még? Bődületes hiba. Lásd a fenti szettet a videón, vagy ezt a rövid, sokat éppenséggel nem megmutató hangulatgenerátort még júliusból, amiben klasszikust szólaltatnak, mert amúgy nem az éppen aktuális trendek hátán kapaszkodnak (ez bónusz pont is lehetne):
Ideológia tekintetében a LÄRM, bárhogy nézzük is, a sajnos sok-sok éve bezárt Ó utcai Mono egyenesági folytatása, már-már jogutódja: a klasszikus kompakt, nem hodályos, hanem családias kis klub, ahova egy-kétszáz ember fér el kényelmesen, és a zene a lényeg. A Lick The Click! itt kezdte el igazából a karrierjét:
Marvin kezdi, Naga és Beta pedig zárja ezt a születésnapi éjjelt. Vagyis azok, akikkel többek között a Monót is birtokba vették a kétezres évek közepén. Igazi úri old school casting. Szóval tessék jönni, majd reggel boldogan menni haza.