Megkereste a mindenféle művészi munkákat szemléző It’s Nice That szerkesztőségét Josh Cheuse popzenefotós és a Sony Music kreatívigazgatója, hogy lesz egy tárlata New Yorkban, esetleg nem írnának-e róla. Közölték vele, hogy miért is ne, de akkor már hadd tegyenek fel pár kérdést. Pár választ átemelünk ide, de először is pár fotó, csak hogy lássuk, mennyire alakíthatott ki Cheuse bensőséges viszont popsztárékkal – meg NYC utcájának emberével:

Néhány kiemelés az interjúból tőlünk:

ARRÓL, HOGY MIÉRT KEZDETT EL ZENÉSZEKET FOTÓZNI

“Szerettem a zenét, de zenei tehetség híján ez volt az én lehetőségem, hogy beszálljak a buliba. Szerettem a dokumentarista fotográfiát és a háborús fényképeket, a zenei szcéna pedig ugyanezeket az izgalmakat kínálta, csak kevesebb veszéllyel. Olyan volt ez, mint egy cirkuszhoz beállni.”

ARRÓL, HOGY MELYIK FOTÓJA JELENT NEKI A LEGTÖBBET

“Azt a sessiont szerettem, amit Joe-val (Joe Strummer, a Clash alapítója) csináltam a Portland Road-on, Mick Jones (szintén Clash) háza előtt. Fogadtam vele, hogy le tudunk nyomni egy sorozatot, mielőtt még Mick feltápászkodik az ágyból. Joe szeretett Mini Morrisa mellett pózolt, még az egész motorháztetőre is szétterült. Jót röhögtünk. (Lásd az egyik fotót feljebb.)”

ARRÓL, HOGY MILYEN VOLT A HETVENES ÉVEK NEW YORK-JA

“Az első képeimet 1981-ben csináltam, de a hetvenes években felnőni ott mesés volt. Teljesen más volt minden, mocskos és lelakott, és nem csak egy nagy bevásárlóközpont európai és orosz oligarcháknak. Olcsón lehetett élni, ebből kifolyólag pedig zenész- vagy művészkarriert építeni.”

Még pár kép, na:

A komplett interjú itt olvasható el – fotóbarátoknak különösen ajánlott -, Cheuse saját oldala pedig erre van, a fotókat is innen vettük kölcsön.