Február 15-én nyílik az Erzsébet téren az első budapesti Halfesztivál, amit csak üvözölni tudunk annak fényében, hogy hiába mondjuk magunknak halas nemzetnek, attól még nem leszünk azok.
Mert mi van? Az van, hogy nagyon büszkék tudunk lenni a halászlénkre, meg arra, micsoda elsőosztályú panírt kanyarítunk karácsonykor az olcsó pangáziuszra, közvetlen ismerőseink között pedig minimum egy, de inkább több ember lóbálja rendszeresen a pecabotot – ettől azonban a tény még tény marad, miszerint Európában csak sereghajtóként kullogunk a halfogyasztásban. A magyarok évi négy kiló per kopfos halmennyiségének ötszörösét nyeli le egy átlagos európai, Spanyolországban pedig tízszer is leköröznek minket. Pedig nagyon jót tennénk ám magunkkal: nem véletlen, hogy a világ halainak tíz százalékát megemésztő japánok a világ legmagasabb átlagéletkorát tudhatják magukénak.
Úgyhogy igen, kizárólag örülni érdemes a kezdeményezésnek, ahol a hal ízű vattacukortól a tüdős afrikaiharcsa-szalámin át az orosz vodkás hallevesig és az egyéni receptek alapján elkészített magyaros halászlevekig lesz minden, plusz Vietnám, Thaiföld és Japán, mint meghívott halkulturális vendégek. A lebonyolítást meg majd meglátjuk. További infókhoz ide klikk.