Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
2009-ben úgy határozott a boszniai törvényhozás, hogy többé nem lehet elaltatni az utcáról befogott kóbor kutyákat, aminek az lett a következménye, hogy 2013-ban már 12.500-ra kellett becsülniük a város utcáin élő négylábúak számát.
Ezután egy angol állatvédő szervezet segítségével ezt a számot sikerült nagyjából ötezerre visszaszorítani, de ez sem változtatott azon a tényen, hogy a kóbor kutyák a szarajevói emberek mindennapjainak részei lettek.
Adnan Mahmutovic fotósnak is megvan a maga története ezekkel az állatokkal. Hét éve állandó társa neki és a saját kutyájának a reggeli sétákon egy a háza mellett született kutya.
Mahmutovic azonban nem csak ezt az egy állatot szokta fotózni, hanem a város többi utcán élő kutyáját, macskáját is. Elmondása szerint nem sorozatnak tervezte őket, de ha már összegyűlt belőle jó pár, akkor publikálta őket azzal a céllal, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, hogy ezeknek az állatoknak is nagy megpróbáltatás a tél.
És akkor legyen itt egy személyes élmény a sorozat kapcsán! Nekem Szarajevóban nem tűnt fel, hogy olyan sok kutya lett volna az utcákon, a koszovói Prizrenben viszont tényleg rengeteg állat kószált mindenfelé.
Folyamatosan hozzánk csapódott egy vagy néha egy kisebb csoport, látszólag teljesen alkalmazkodtak a kisvárosi élethez, és a vendéglátósok is ismerték valahány, a környékükön éldegélő kutyát.
Valahány állat fülében volt ilyen műanyagcédula, tehát valamiféle nyilvántartás is van róluk, talán az éves oltásukat is megkapják. Nem tudom nem leírni, hogy nem optimális azért ez az állatok számára, de azt sem akarom elhallgatni, hogy azért ez nagyon sokat hozzáadott az amúgy is szuper város, Prizren hangulatához.