Vasárnap olyan buli alakult a Szabihídon, amilyennek még sokszor kéne alakulnia

Nevezzük persze inkább mikrobulinak, kisméretű zenés-táncos összejövetelnek, mindenesetre amit a berlini-magyar tengelyről érkező, alapvetően egy művészi orientáltságú baráti társaság tagjait tömörítő Seaweed Sontags művelt tegnap a forgalomtól elzárt Szabadság hídon, az mintha egy szebb reményű Budapest jövendőbeli még szebb napjait idézte volna meg.

Ugyan csak egy pár aktív ládából, viszonylag visszafogva szólt a minden (értsd szó szerint: a kezdeti ambientes-szürreálos elektronikák után volt napfénytrance, UK garage, perkusszív reptetés, de még a világ leggyönyörűbb pro-fűszívós balladája is), az az osztálylétszámnyi ember, aki ott volt, az nagyon ott volt. Például táncolt! Vegytiszta dili.

Egyébként meg ilyesmi:

A napfénytől megfosztott organizmusok ragyogó beöntést kaptak, a helyzet pedig az, hogy minden jel szerint Budapestnek még több ilyenre lenne szüksége, mert középszerű hauzoktól rogyadozó open air buliból már épp elég van.

Ha pedig legközelebb Berlinben jártok, akkor!