Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
A Budapest100 kultúrentitást aligha kell itt a fővárosi térben bárkinek is bemutatni, az elmúlt fél évtized egyik legjobb és legszerethetőbb eventje volt, többek között azért, mert ki ne szeretne kincskeresést játszani ott, ahol éppen él. Ők csinálják legjobban ezt a fővárosi újrafelfedezést, leszidolozzák Budapestet, hogy szebben ragyogjon a családi ezüst.
Mielőtt leültem volna Ariellel a Toldiban, az Arany János utcával szemben lelkesen mutatott fel az egyik ház tetejére, amin egy hatalmas, több méteres fekvő férfialakot mintázó szobor feküdt. Mostanában ez a kedvence, mondta, gyakran gondolkodik azon, hogy ki lehet az alkotó és miért is gondolták úgy, hogy kell oda egy ilyen. Szerintem pontosan ez az a fajta kíváncsiság, ami a Budapest100 sikere mögött megbújik, úgy néz ki mindnyájunkban ott bujkál az amatőr várostörténész, aki tudni szeretné, hogy
mit rejtegetnek a csodálatos és titokzatos budapesti házak.
Ezzel a megállapítással feltaláltam a meleg vizet, ahogy mondani szokás, ugyanis a tárlat címe is pontosan erre a következtetésre utal: minden ház érdekes.
Közérdekű információ
A Központi Könyvtár aulájában a Budapest100 fotósainak és önkénteseinek képeiből látható összeállítás a népszerű civil ünnep eddigi legjobb pillanatairól. A Budapest100 rendezvénysorozat a száz éves fővárosi épületekről, az egykori és a mai lakókról szól: önkéntesek, lokálpatrióták, kutatók együttműködésének köszönhetően 2011 óta egyre többet tudunk városunkról. Az ötödik évforduló közös ünnepre ad lehetőséget: nemcsak a 2015-ben 100 éves házak vesznek részt benne, hanem azok is, amelyek 1911-14 között épültek.
A kiállításnak hét kurátora van és mellé még tucatnyi önkéntes segédkezett az összeállításában. Te hogyan kerültél bele ebbe a projektbe?
Önkéntesként jelentkeztem a programba és ott láttam meg, hogy van lehetőség kiállítás szervezésben részt venni, Mivel már csináltam ilyet, ezért jelentkeztem. Az első csoportos találkozónk elég későn, február végén volt, de azért kemény munkával sikerült megcsinálnunk. Szerintem sokan nem is fogták fel, hogy ez mennyire kemény munka. De a jó, hogy a kiállítás megnyitójára minden összeállt.
2005-ben költöztem fel Pestre és akkoriban kezdett el érdekelni a kiállítás szervezés. Sokat jártam a Godot galériába a Madáchon, amibe nagyon beleszerettem. és rengeteget faggattam az ott dolgozókat erről a világról. Kik a művészeik, miért őket választották ki, mi a koncepció és így tovább. Szerintem az agyukra mentem. Mindenestre befogadtak, hogy legyek ott ilyen asszisztensféleség. Aztán tavaly és tavalyelőtt a Szigeten egy képzőművészeti helyszínnek voltam az operatív szervezője. Az a munka is onnan jött, hogy sokat dolgoztam alternatív közegben. Elég sok sebből vérzett a dolog, és nem is fizettek valami sokat, de akkor sem az anyagiak hajtottak, hanem az, hogy igenis, ezt meg lehet csinálni.
Hogyan állt össze az anyag?
A program egyik fő motívuma, hogy folyamatosan dokumentálják a százéves házakat. Van egy elég jó adatbázis is, bár hiányzott képeknél a fotós, vagy hogy hol készült, de némi utánajárással mindent ki lehetett deríteni. A koncepció az volt, hogy ezekből egy olyan válogatás álljon össze, ami a legjobban jellemzi ezt a programot. Persze ahány kurátor volt, annyiféle válogatás készült volna. Végül tulajdonképpen ketten válogattunk Erdész Dáviddal. Mivel ő is tanult fotózást, ezért szakmaibb szempontok mentén tudtunk választani. Voltak véleménykülönbségek, és mivel nem volt eldöntve a csoportban, hogy ki a döntéshozó, ez sok konfliktust eredményezett és szinte azon múlt pár kérdés, hogy kinek erősebb a hangja.
Ez így még mindig gyanúsan könnyűnek hangzik. Nem voltak nehézségek?
Voltak nehézségek persze. A Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának aulája kiállítási helyszínként rendhagyónak nevezhető. Zegzugos terei beépített elemekkel, felülettörésekkel, tagolt falrészekkel bíró élő terület. Hajlamosak vagyunk egy kiállítás kapcsán ragaszkodni a homogén alaphoz kialakított vizuális elképzelésekhez, holott, ha más oldalról közelítjük meg, máris kézenfekvő megoldásokat találunk. Mivel a könyvtár átriuma alapvetően egy befedett klasszikus bérház udvara, igyekeztünk kihasználni adottságait úgy, hogy felhasználtuk a rendelkezésünkre álló összes belakható felületet, megidézve a nyitott házak hangulatát. Ilyen ötlet volt például a kíváncsi lakókat ábrázol nagy printek installálása az ablakokba.
A kivitelezésnél nehézséget jelentett, hogy a könyvtár nyitva tartási ideje alatt, értelemszerűen, nem lehetett dolgozni, pedig konkrét falakat kellett építenünk ahhoz, hogy képek megjelenhessenek a térben, hiszen azokat a falakra közvetlenül nem lehetett rögzíteni. Ezeket a masszív paravánokat a BME építész hallgatói tervezték és kivitelezték. Az építkezés illetve installálás öt reggelen keresztül zajlott, a könyvtár nyitása előtti órákban. Az első hajnalon, mikor megérkeztünk teherautóval az öt méter hosszú tömör fagerendákkal, kisebb sokkot kaptak a kiállítás vendéglátói, ráadásul ugyanekkor egy filmforgatás is kezdődött az épületben.
A végeredményt tekintve, minden szervező, tevékenykedő elégedett lehet önmagával, mert csak az tudja elképzelni, mekkora munka létrehozni egy ilyen díszletszerű kiállítást, aki már részt vett hasonlóban. A megnyitó és a sajtóvisszhang pedig igazi fiesztává tette az elmúlt egy hónap minden mozzanatát, és méltóképp alapozta meg az április 18-19-én rendezendő öt éves jubileumi Budapest100+ programsorozatot, amelynek keretében közel hatvan ház nyitja meg kapuit programokkal az érdeklődők számára. Mert minden ház érdekes.
Minden ház érdekes!
Budapest100 fotókiállítás – 5 év képekben
A kiállítás tervezői és kivitelezői: Erdész Dávid, Kertész Monika, Michelisz Éva, Pokol Júlia, Provaznik Ariel, Ránki Júlia, Török Lejla – valamint a BME Építészklub, a Szellemkép Szabadiskola és a Budapest100 önkéntesei.