Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Miközben a Józsefváros körúton kívüli részén, főleg a Rákóczi tér és a Corvin-negyed felől szép lassan nyílnak azok a helyek, amiknek köszönhetően talán tényleg a nyolc lesz az új hét, addig a Népszínház utcában – közbiztonság javulásán túl – mintha semmi sem változott volna az elmúlt egy-két évtizedben.
https://www.youtube.com/watch?v=Kpn2bXQkYnw
Mielőtt rátérnénk a kocsmákra, azért érdemes felrajzolni a Népszínház utca teljes arculatát kontextus gyanánt, mert ezek a helyek részben a környezetük miatt különlegesebbek, mint a Kazinczy utca bárjai.
Amikor először láttam a Népszínház utcát, nekem éppen az tetszett meg benne, hogy kicsiben képezi le az olyan városok bevándorlónegyedeit, mint mondjuk Antwerpen. Ahogy a páratlan oldalon a Blaha Meki felől elindulunk, rögtön jön a kínai szakasz egy étteremmel, büfével és a tőlük nem messze lévő kínai bolttal, aminek az a neve, hogy Diszkont Áruház, és mindegyik pont olyan, amilyet a neve ígér.
A közel-keleti vonal bár jobban szét van szórva, az Afgán Döner és a Kebab Büfé adja a centrumát a páratlan oldalon. Ezek a körúti szintet hozzák, utóbbiban azért jobb a falafel, mint az megszokott, de inkább a hangulat és a kedves büfések miatt érdemes beülni. Egyszer például egy mongól nővel meg egy afgán sráccal sikerült vacsiznom a Kebab Büfében, ami azért Budapest legtöbb részén nehezen képzelhető el. Tehát ajánlom ezeket, főleg estefele.
A 45-ös szám alatt van egy frissen nyílt shisha klub, amit simán beadtunk volna, ha arra jártunkkor nincsen zárva. Ez a Yalla Sisha Club, hogy pontosan megnevezzük. Az ablakon bekukucskálva tényleg olyan hely volt, amit ilyen gyarmatosító nyelven kulturáltnak szokás nevezni, szép rendben áll minden. Nem sokkal később jön a Jezsek cukrászda, ami a nyári szünetét tölti momentán, de azzal üde színfolja máskor a környéknek, hogy ha jól emlékszem talán ez az egyetlen kiülős hely errefelé.
A Teleki tér felől nézve, a párosan számozott oldalon pár méter után az afrikai rész jön. Van egy lagoszi büfé, kicsit arrébb egy felkent étterem, ahol sajna nem volt vegán kaja, aztán afrohajra specializálódott fodrász, a környékátlagnál több call shop és két bár is, amikről később lesz szó. Ezután eljutunk egy szuper török élelmiszerbolthoz, a Troyához (a fenti képen, igen).
Óriási fűszerválaszték, mindenféle babos és csicseriborsós konzerv egytálételek, kimérős édességek, húsok, tejtermékek és török pékáruk. Van az utcában és a környékén, Tesco, CBA, Lidl, mégis, ha itt vásárol valamiért az ember, akkor a Troyát érdemes elsőként megnézni.
(Bár nem teljesen Népszínház utca, de egyértelműen ehhez tartozó fejlemény, hogy a János Pál pápa tér Zámbó Jimmy-s múzeumkocsmája környékén egy perzsa bolt bontogatja szárnyait: még megvan néhány asztal és szék, de már vannak polcok is. Mellette meg egy perzsa cukrászda van, ahol hatalmas ágyak és vizipipák fogadják a betévedőt.)
Mindehhez még jön egy csomó telefonbolt, külső szemmel elég nehezen megkülönböztethető kisboltok, régről megmaradt műszaki boltok, csecsebecsések, zárboltok, bútorbolt, könyvesbolt. Hadd ne soroljam fel, de legyen annyi elég, hogy olyan nem volt, ahol csettintenem kellett volna, hogy wow, ide majd jövök egyszer, de az összeset jó volt látni a sok esetben dizájntörténelmi jelentőségű cégéreikkel, felirataikkal egyetemben. Arról a vadromantikáról nem is beszélve, amikor egy hely felett még a korábbi bérlő boltneve is kint van.
Egyébként – kacsintósfej – rengeteg szabad üzlethelyiség van a Népszin!
Sajnos már vagy egy éve bezárt a Drunken Tailor, ami az Aurórához és a Gólyához hasonlóan úgy kívánt nyolcadik kerületi hely lenni, hogy oda a körúton belülről is szívesen kijöjjenek. Emellett a korrekt ebédmenükkel és koncertekkel is szolgáló klub a szemben lévő két szálloda, az Atlantic és az Atlas Hotel közönségére is alapozott.
A környék utcán italozó lecsúszott arcaival és az utánuk maradt bűzzel azonban folyamatosan küzdeniük kellett, részben ennek köszönhetően nem tudott megmaradni a hely. Később bizonyára úgy mondjuk majd, hogy megelőzték korukat.
Szintén nincs már sajnos a néhány hete bezárt Cherry Bár, aminek a nyolcvanasévekbeli nappalikat idéző galériája már-már kultikus helynek számított a környékre költöző fiatalok körében. Az afrikai részen található, fantasztikus névvel illetett Fekete Delfin Bár sajnos átalakítás alatt volt, pedig nagyon vártuk. És ezenkívül még nyilván eltűnt néhány másik hely is a Népszi beláthatatlan forgatagában, de most legyen elég ennyi, és jöjjön a lista!
A meglehetősen fura elrendezésű Potyka az első hely, amibe a Blaha felől érkezve bele lehet ütközni. Van tévé, billiárdasztal, régi bútordarabok és (dőlt betűvel) régi bútordarabok. Békés avittságával simán jobb, mint a jellegtelen pincébe eldugott Manele és a tényleg nyomasztó Sörsarok.
Az utca végén a páros oldalon található hely talán a legolcsóbb volt az összes közül, de most legyen elég annyi, hogy háromszáz forinttal bárhol lehet inni egy sört. A két számítógépet is tartalmazó, amúgy abszolút autentikus hely legnagyobb erőssége, hogy a délután egy részén besüt a nap, és nagyszerűen lehet nézegetni az ablakon keresztül az utcán zajló életet.
A pultos tippje szerint olyan három évtizede működő Texas az utca egyeten tényleg erős dizájnját felvonultató bár. Kívül-belül fa borítás, fa asztalok, fa székek, a falakon pedig mindenféle, valami naiv festő által megrajzolt kavbojok és egyéb vadnyugati jelenetek. Itt is van billiárdasztal, tévé.
A bejáratban egy néger vendég fogad, hogy miújság, bent egy másik úr a “Sziget” szó hallatára, rögtön meséli az élményeit húsz évvel ezelőttről. Naná, hogy akkor még minden jobb volt! Mivel a hotelek belvárosba tartó vendégeinek is útba esik, ezért talán ez az egyetlen hely, ahol turistákkal is eséllyel lehet ütközni. (Meg esetleg megkérnek a szomszédból, hogy segíts márványlapokat cipelni egy sörért, miközben a helyi feketék önfeledten biliárdoznak – a szerk.)
Nem teljesen Népszínház utca, inkább annak a vége a teleki téri piaccal szemben egy talpalatnyi talponálló csupa olyan törzsvendéggel, akik egymást névről ismerik, de két kíváncsi arcot is szívesen felvilágosítanak a helyi ügyekből. A pultos huszonhárom év óta viszi a helyet, azt azonban nem tudja, hogy mióta van itt kocsma. Persze, nyilván az idők kezdete óta. A leghangulatosabb hely egyértelműen ez volt.
Nem keverendő össze a mellette lévő lagoszi büfével! Egyébként egy felújított, légkondis afrikai pincekocsma a Fekete Delfin szomszédságában. Az afrikai inkább a vendégeket jelenti, az italkínálatban nem volt semmi extra.
Azt azért be kell valljuk, hogy a korábban listázott helyeken kicsit mindig turisták voltunk, ez a bár azonban az idegen hangulata ellenére is rögtön bevágodott azzal otthonosságilag, hogy nem valami sablon afrikai zenebona ment, hanem olyan friss afrobeatek, mint például Wizkid, amiket otthon mi is szívesen beteszünk mostanában. Még egy péntek esti látogatás itt legalább kéne a végleges verdikthez, de mivel mindegyik hely ugyanannyi lehetőséget kapott, így most ez az első. Ti jöttök!
Mi úgy vagyunk vele, hogy Budapest általunk tényleg ismert részéből nagyjából a Váci utca az egyetlen no go zóna, de még az se a klasszikus, inkább csak ironikus értelemben, természetesen. A telekamerázott nyolcban pedig a legrosszabb, ami megtörténhet egy átlagos napon, hogy mondjuk egy cigikéregető beszól, miután azt mondod neki, hogy nem dohányzol, így nincs cigarettád. Ez egyszer megesett velünk is a hétórás tripen, de ez eséllyel összejönne a Deák környékén is.
Összességében tehát mindenkinek ajánljuk a Népszit, aki nem feltétlen csillivilli helyeket akarja eltölteni az összes szabadidejét, hanem mondjuk egyszer megnézne magának egy elsőre zavaros masszának tűnő, de igazából egy meglehetősen sokszínű, történetileg is rétegzett utcát.
