keresés menü

Mitől leszünk újra boldog városlakók? Három tanulság az urbanistazseni budapesti előadásából

jangehl02

Jan Gehl dán építész, már 76 éves, eszénél pedig csak a humora vág jobban. És nem utolsósorban ő a világ egyik leghíresebb városépítésze, Koppenhága például többek között neki köszönheti, hogy már láncban nyeri el évek óta a világ legélhetőbb városa címet. New Yorktól Sydney-n át Moszkváig az ő szavait isszák a főépítészek, kedden a Kortárs Építészeti Központ meghívására pedig a magyar fővárosba érkezett, hogy elárulja, mi a titok. De tényleg, mi? Íme, 3 fő pontban összeszedve a tegnap este elhangzottak alapján:

1. Az építészet nem csak a forma. Az építészet a forma és az élet együtthatása.

A szakember elmesélte, hogy amikor 1961-ben összeházasodott egy gyerekpszichológussal, akkor eszmélt rá, hogy az építészek semmit nem tudnak az emberről. Ezért újabb 40 évet töltött azzal, hogy újratanulja a szakmáját, de már az ember szemszögéből. Rájött, hogy korának katonásan elrendezett, technokratikus-modernista lakókomplexumai egy helikopterből remekül néznek ki, de szemmagasságban egy rakás szar az összes. Ezért tervezni csak szemmagasságból, öt kilométer per órás átlagtempóban szabad.

brasgif
Brazíliaváros: a negatív példák legnegatívabbja

2. Megformáljuk városainkat, aztán azok formálnak minket.

Ez is szó szerint hangzott el a FUGA Építészeti Központ nagytermében, ez Gehl egyik legalapvetőbb tanítása, aranyszabálya: márminthogy közvetlen fizikai lakókörnyezetünk sokkal komolyabb nyomást gyakorol viselkedésünkre, mint azt gondolnánk. Ha ez vonzó, arányos, élhető és élményközpontú, akkor emberként is jobbak leszünk általa. Ámen.

timesquare
Times Square előtte-utána

3. Ki az autókkal a városból!

A hatvanas évekre elárasztották a motorizált gépjárművek a városokat, ami a gyalogosközlekedés rovására történt, annak révén pedig azok a terek is összeszűkültek, ahol az emberek találkozhatnak egymással. Hagyományos értelemben a város a benne élők társasági életének színtere lenne, de a legtöbb helyen mára inkább sztrádává váltak a belvárosok, soksávos utakkal és cingár járdákkal. Eljött hát az idő, hogy visszafoglaljuk az autók uralta tereket. Gehl nem lacafacázik, azt is bátran kijelenti: biciklivel ráadásul minden megközelíthető és bizony minden szállítható, ráadásul népegészségügyi szempontból is előnyös.

Jan Gehl 50 év városépítészeti kutatási tapasztalatait összegző könyve, Az élhető város 2014 áprilisában magyar nyelven is megjelenik.