Lengyelországban született, kapott hét évesen egy fényképezőgépet, ami felnőttkorára Londonon keresztül Barcelonáig sodorta. Így hangzik Asia Chmielewska villáméletrajza, de ennél is lényegesebb, micsoda páratlan érzéke van észrevenni olyan dolgokat, amik mellett jó eséllyel csak elszambázik az egyszeri ember, úton a napi robotba, de ő kiszúrja, megáll, és irigylésre méltóan helyezi keretbe azokat. Linear Landscapes sorozata saját bevallása szerint olyan nem tervezett városi fotóséták eredménye, amiket az építészet és földrajz finom kontúrjai irányítottak öntudatlanul. Így kapunk egyszerre ismerős és irreális helyszíneket:
A Meanwhile szériáról pedig azt mondja, hogy abban a csend, a nyugalom előtt hódol, minimalista, olykor festményszerű módon. “Ezek a képek a mindennapok egyszerű, halk szépségét közvetítik.”
Asia csalhatatlan szeme ráadásul úgy trükközik ezekkel a helyszínekkel, mintha nagyon tudatos módon nem akarná lerántani a leplet arról, hol készültek a fotók: nincs egy olyan jellegzetesség, karakteres vonás, ami alapján egyik vagy másik európai nagy (vagy kis)várost be lehetne lőni, így ezek bárhol készülhettek volna (azt leszámítva, hogy a háttérben meghúzódó óceán azért kizárja mondjuk Miskolcot). És akkor még ott vannak azok az elhallgatott narratívák, amiket a strandbunker tövé ledobott törölköző vagy a négy darab bevásárlókocsi feltételez.
Kevés az ilyen szem, becsüljük meg, és nézegessük a többi képét itt.