Miért érdemes az épített medence mellett dönteni?
Mit csinál ez a balerina annak a mocskos konténernek a tetején? Nyilván tízel csak minket. Pontosabban a francia firkászból lett világhírű alkotóművész húzza vele az érdeklődést felfelé: a képet pár napja pakolta ki Facebookjára, akkor még senki nem sejtette különösebben, mi lesz ennek a kifutása.
Ekkor már lehetett tudni, hogy a franciaországi Le Havre kikötőjében készül valamire. És az is sejthető volt, hogy ha már nő a főszereplő, akkor ez a Women Are Heroes (A Nők Hősök) című sorozatának újabb darabja lehet.
A széria a gyengébbik nem háborús konfliktusokban, erőszakos környezetben is megőrzött méltóságát – egyben hányattatott sorsát – rakja a szemek elé óriásira nagyított fényképek formájában, amik Kenyától a brazil favelákig kerültek fel házak oldalaira. Úgy, hogy ezeket az arcokat még csak kikerülni se lehessen. Az átható tekintetek mögött ráadásul kegyetlen élettörténetek húzódnak: a lefényképezett lányok és családanyák tényleg olyan tragédiák terhe alatt nyögnek, amiket a legnagyobb ellenségünknek sem kívánnánk.
JR 2011-ben még a TED alapítvány díját is elnyerte, amiért nem csak öncélúan használja az utcákat vászonként, hanem fontos emberi ügyekért harcol rajtuk keresztül. Hat évvel ezelőtt elkezdett sorozatának most érkezett el a záró epizódja, amiben minden eddiginél nagyobb monumentalitásra törekedett.
Miután elkészült, ezt mondta az alkotó a 365 méter (!) hosszúságú konténercipelő hajóról, aminek konténereit kvázi pixelekként használta a nagy műhöz:
“Fogalmam sincs, mik vannak ezekben a konténerekben: emberek holmijai, akik új életet kezdenek a Föld másik felén, dolgok, amiket újrahasznosítanak, viselnek, vagy megesznek majd egy másik országban… Nem tudom, hol és kik fogják látni ezt a munkát, de abban biztos vagyok, hogy valahol, messze néhány nő tudni fogja, hogy ez mit jelent.”
A máig ismeretlen személyazonosságú JR tinédzserként úgy kezdte járni az utcákat festékeskannával a kezében, hogy meg sem fordult a fejében a világ megváltoztatásának igénye. Majd talált egy fényképezőgépet a párizsi metrón, és úgy döntött, hogy egymásnak ereszti két hobbiját: az éjszakában megörökített jeleneteket nyomtatta és ragasztotta ki, természetesen továbbra is az éjszaka leple alatt. Ez csúcsosodott ki végül a küldetéstudatos óriási szempárokban. JR-ről korábban itt írtunk, és mutattuk be további műveit.