Legalább négy-öt éve figyelem a párizsi bevándorló graffitis srácból lett világhírű fotós /emberjogi aktivista, JR kortárs Disney-filmbe illő karrierjét. A szuperhős toplistámon örökösen dobogós helyen álló művészurat két dologról lehet felismerni: csak kalapban és napszemüvegben mutatkozik, illetve a világ különböző városainak utcáira ragasztja gigantikus méretűre nagyított képeit. Minden akciója nonprofit, se a valódi nevét, se a korát nem lehet tudni hivatalosan.
Néhány éve még saját kezűleg fénymásolta a párizsi gettólázadások helyszínein készített szuggesztív portréit, amiket utána a helyi fekete bandákkal együtt illegálisan plakátoltak ki az előkelő negyedekben. Nemsokkal később a világ legszegényebb helyeire utazott, hogy a társadalmi célú streetart akcióval olyan csoportokra és emberekre hívja fel a figyelmet, akikről mi, többiek igyekszünk minél kevésbé tudomást venni.
Fotózott nőket, gyerekeket és időseket Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában, közben dokumentálva a személyes történeteiket, és a helyi közösségekkel együtt megvalósított látványos utcai művészeti projektekről forgatott dokumentumfilmjét két éve már Cannes-ban mutatták be. Tavaly márciusban megnyerte a TED alapítvány díját, idén New Yorkban a Tribeca fesztiválon debütált az InsideOut filmje, a fotókabinja tavaly a párizsi Pompidouban, most pedig a Times Square-en van felállítva.
Legfrissebb, Unframed című projektjében privát archív fotókat plakátol ki a házfalakra: jelenleg Marseille-ben dolgozik csapatával. A Belle de Mai kerület lakóinak családi albumaiból előásott, majd leporolt és újrafelhasznált képekkel ezek a személyes emlékek a negyed kollektív történelmévé és monumentális műalkotássá válnak.
A “kiállítás” novemberig lesz látható, de JR-t ismerve addig sem nyaralni fog, és a jövő héten már a világ másik felén bukkannak majd fel az utcai gigaportrék. Ha már az Északi-sarkot bevette, akkor sok akadály aligha áll előtte:
Még egyszer, de nem utoljára: JR-rel behatóbban errefelé lehet ismerkedni.