A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Az USA ötvenedik tagállama nincs közel, és okkal lehet is rájuk fujjolni, hiszen ott még ilyenkor is 25 fok körül tombol az egész éven át tartó jó idő. Barack Obama szülőföldjéről előbb villannak be itt játszódó habkönnyű hollywoodi filmek, fűszoknyával, nyakba akasztott virágfüzérrel és koktélokkal, mint bármi, ami a művészettel kapcsolatos. A főváros Honolulun belül pedig létezik egy környék, a Kaka’ako, ami mintha egyenesen taszította volna a kreatív megnyilvánulások valamennyi formáját – ezért is volt izgalmas húzás, hogy pont ezt változtassák át a public art mekkájává.
Pow! Wow! Hawaii néven (amiből a pow hangutánzó szó arra utal, hogyan vágja fejen az embert a művészet, a wow meg arra, milyen reakciót vált ki a fejbeütöttől) indult el évekkel ezelőtt a mozgalom, ami minden év februárjában teljesedik ki a valentin napi héten, amikor is művészek szerte a világból – Ausztriától Ausztráliáig, Kínától Angliáig, meg persze helyiek is – megtámadnak néhány fehéren álló falfelületet.
Az idei eseményről itt van egy inspiráló hangvételű videó:
Dabs Myla, Askew, Mark Bode, 123KLAN, Rone, Meggs, Yoskay Yamamoto, SLICK, Woes Martin, Roid, Shark Toof, Jeff Soto, Hannah Stouffer, Apex, Poesia – ők voltak az idei meghívott művészek, akiket amúgy tényleg felemelő hallgatni, bár néha mintha egy szerénykedőverseny interjúit hallanánk. És nem csak a projekt rokonszenves mivolta miatt érdemes megnézni ezt a 12 percet, de azért is, mert végre egy kicsit nem nyilall bele a fagyos szél a tarkónkba, jó nézni, ahogy a langymelegben fújkálják a srácok a falakat.
Meg esetleg lehetne mutogatni a képsorokat a helyi önkormányzatoknak is, hogy nicsak, így is lehet ezt csinálni, és börtönévek helyett inkább festéket legyenek szívesek adni a graffitiseknek! De mindenekelőtt lehetőséget. És még pár screenshot a videóból így a végére:
