Fogyassz matcha pohárkrémet menopauza idején is!
Mármint nem pont most, ezen a napon, mert 1983 tavaszán mutatták be, de ideje megemlékeznünk róla. A Wild Style ugyanis nem csak az egyik leghitelesebb kordokumentum, aminek középpontjában a hiphop műfajának éppen formálódó négy bástyája, a graffiti, a break, a lemezjátszózás és az emszízés állt – vagyis ezek korai válfajai -, hanem konkrétan az első “hiphop moziként” szokás emlegetni. És ebben az égvilágon semmi túlzás nincsen.
Hol volt még ekkor az, hogy Sandra Bullock egy brit talkshowban tolja el a Rappers Delight kezdő verzéjét! Három évtizeddel ezelőtt a műfajt még nem nagyon ismerték New Yorkon, sőt, Bronxon kívül sem. Charlie Ahearn amatőr filmesként kvázi megfogta az isten lábát azzal, hogy összeismerkedett az épp rügybe pattanó szubkultúra pár jeles tagjával, Fab 5 Freddyvel és rajta keresztül a firkász-őstitánnal, a puerto ricói százmazású Lee Quiñonesszel, meg az egyik legrégibb iskolás rapperrel, Busy Bee Starskival (ma már mindannyian az ötvenes éveikben járnak), és összerakta ezt az instant klasszikust, amiben nem csak igazi embereket látunk igazi dolgokat csinálni, de sikerült olyan társadalmi kérdéseket is megkocogtatnia, mint a művészet találkozása a pénzgépezettel, a graffiti találkozása a galériákkal.
A színészi játék néha egészen megmosolyogtató, de nem azokban a pillanatokban, amikor ezek az arcok, akik később ikonokká értek, önmagukat alakítják: amikor ujjcsettintésekre rímelnek vicceseket, vagy rázzák a kannát. Itt még egészében megnézhető az egész film:
http://www.youtube.com/watch?v=VZ5vk-4pFTc
Fab 5 Freddy egyébként azért is bólintott rá a filmprojektre, mert szerette volna, ha valami legitimálja ez az újszerű kulturális mozgalmat, mert a sajtó úton-útfélen gyepálta őket. A Wild Style így egy rokonszenves emberekkel teli alkotás lett – miközben azért Dél-Bronx rizikósabb arcát is elcsíphetjük néhány jelenetben. Egy sztori szerint például amikor Ahearn néhány keményebb figurát is felkért egy jelenethez, és a kezükbe nyomott egy műpisztolyt, ők előhúzták saját, házilag lefűrészelt shotgunjukat:
A filmben ezen túl láthatjuk Grandmaster Flasht sikamikálni vagy a Rock Steady Crew-t brékelni, platina pillanatok ezek – amik aztán ezernyi apró vonatkozásban csapódtak le a későbbi évtizedekben, hangmintáktól a filmes utalásokon át a reklámokig. Szép volt, és hamis sem volt.