Tökéletes offline marketingeszköz a plakát kültéren és beltéren egyaránt
Ezen a fenti képen 1981 aszfaltolvasztó júliusában járunk, Magyarország első gördeszkaversenyén, amit az Ifjúsági Magazin és a köztévé fiatalokat megszólító szerkesztőgárdája szervezett a (napjainkban éppen bontás alatt álló) Millenáris Velodrómba. A kép előterében Kulcsár György gurul.
Marhajó pillanat Urbán Tamás lencséjéből, érdemes elveszni a nüanszaiban.
Az utca nem játszótér című kiállítás a gördeszkázás 1978 és 2019 közötti történetét göngyölíti fel, mától nézhető a Deák 17 galériában, és érdemes is, mert nem csak a skaterek nyelvén szól.
Éppen ellenkezőleg, élvezetes infotainment-délutánnak lehet a részese bárki a szubkultúra buborékán túlról is.
Tűpontosan végig lehet követni, hogyan jutottunk el a hatvanas évekbeli gágyé nevű szerkezettől – egy deszkára két tengellyel erősített, kormányozható, csapágyakon guruló tákolmánytól, amin ülve vagy térdelve lehetett gurulni (lásd a most következő első fotót) – a gördeszkás útkeresés startvonaláig, majd a csipás szemek egyre tágabbra nyílásáig, amiknek tulajdonosai már a 80-as években is eljutottak például odáig, hogy kézenállva guruljanak a kezdetleges deszkáikon:
Persze nem csak korabeli fényképfelvételek tárják elénk a máig üldözött (szia, RIOS Crew!) utcai sport fővárosi történelmét.
Hanem például olvashatunk a képek mellett és alatt arról, hogyan zajlott a gördeszka lehetőségeinek felfedezése akkor (tehát itt még mindig csak a nyolcvanasokban járunk), amikor még nem léteztek a ma már sztenderdnek számító freestyle trükkök.
A budapesti deszkázás első megnyilvánulása ennek megfelelően a lejtőzés és a szlalom volt, a Rózsadomb és a Gellérthegy pedig hamar népszerű szpotokká váltak.
De az is kiderül, hogy akadt olyan, név szerint Tácsi László, aki a legvakmerőbbnek számított kortársai között, miután képes volt az egészen extrém meredekségű Alvinci utcán (Marczibányi tér) is leszaggatni – a deszkán ÁLLVA.
Nyilván el lehet veszni a hazai deszkaevolúcióban is:
Első félcső építése, első pool építése, csillebérci gengelések, ma már élő legendákként emlegetett oldschool arcok, akkor még tinikként – hát persze, hogy ezek sem maradnak ki (miközben a szervezők kifejezett kérése, hogy nem akarják a tárlatot a maga statikus valójában így hagyni, ha tehát bárkinek a birtokában vannak korabeli dokumentumok, akkor azokkal örömmel egészítik ki a kiállítást).
Szerencsére vadul rohanni nem kell, ma ötkor nyílik meg hivatalosan a kiállítás, és egészen december közepéig tart. A fashion streetre (LOL) kell menni érte, aztán a Deák Ferenc utca 17-nél fel a lépcsőn.