A “szokásos” gördeszkás fotográfiához képest de Amaral esetében bekopog az ajtón valamiféle megfoghatatlan, elvágyódó, live fast die young atmoszféra – amihez természetesen a helyszínek is kellően hozzájárulnak. Meg persze az is, hogy nem csak gurulgató srácokat látunk, hanem autó hátsó ülésén mélázó lányt, abroncsokat, melósokat, erdőt. A képeké a szó:
(via Daniel de Amaral)