A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Mint amit most San Franciscóban meglépnek.
Az öt kilométer hosszúságban, egészen a kompkikötőig nyújtózó, ikonikus épületek (és a Twitter főhadiszállás!), valamint a friscói városháza tere előtt is elhaladó, legendás Market Street a nyugat-amerikai metropolisz legforgalmasabb közlekedési artériája. Ennélfogva el lehet képzelni, hogy nem a legleányalmabb itt biciklizni.
Még akkor is, ha még mindig jobb lehet, mint Budapest híres hatsávos autópályáján, a Rákóczi úton.
Ezért is tűnik különösképpen bátor húzásnak, hogy a városvezetés megszavazta az utca dizájnjának gyökeres átalakítását, amibe beletartozik a biztonságosabb bringautak kialakítása, és az, hogy
teljesen kitiltják az autókat a város legfontosabb útjának kétharmadáról.
Brian Wiedenmeyer, a San Francisco Bicycle Coalition, vagyis kábé az ottani Kerékpárosklub vezetője szerint a döntés fontos testamentuma annak a régóta tornyosuló igénynek, hogy élhetőbb közterei legyenek a városnak. Utoljára itt ilyen közlekedési redesign a 60-as években valósult meg, amikor a föld alá vezettek egy villamosvonalat.
A Market Street ráadásul igazi baleseti gyűjtőhely, a város legtöbb gyalogos és bringás elütése (autó által) erre a környékre koncentrálódik: az egyik kereszteződésben csak 2010 és 2016 között 38 sétáló embert csaptak el.
De ha ez megvalósul, akkor komoly változások állnak be:
A nyugodtabb szívű bringázáson túl a buszok gyorsabban tudnak majd haladni, de a leglényegesebb változás nyilván az lesz, hogy új életre kel a Market Street:
nem az autók lesznek a főszereplők, hanem az emberek.
San Francisco nem először húz ilyen “radikálisat”, amit leírni is fura, mert persze miért is lenne radikális húzás békés, mosolygó arcokkal teli gyalogutcákká alakítani benzinben tobzódó belvárosi sztrádákat?
No, de a lényeg, hogy az 1989-es San Franciscó-i földrengés következtében például annyira megrongálódott a városközpont egyik legfontosabb ütőere, az öböl partjára épített, nagy forgalmú Embarcadero autóút, hogy le kellett zárni. Ezzel egycsapásra kiiktatódott a városközpont közlekedési kapacitásának jelentős hányada, ám még mielőtt elkészültek volna az újjáépítési tervek, kiderült, hogy a város valójában egészen jól boldogul a főút nélkül.
A városba vezető utat használók hamar alkalmazkodtak az új helyzethez, és a megrongálódott kétemeletes főút helyén ma széles járdák és fákkal szegélyezett sétány van, amin villamos jár. Frisco pedig a rákövetkező években folytatta az autóutak békés utcákká történő alakítását.
Mi pedig elkezdhetnénk: