A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Minden újkori biciklis forradalom a futárokkal kezdődött. Pesti betonon először a 2001-es budapesti futárvébé egyik felvonulásán lóbálták emberek fejük felett a bringájukat, amiből aztán az egész fővárost maga alá gyűrő biciklis forradalom jelképe lett. Ma, amikor minden második BKV-zó gimnazista hátán úgynevezett futárzsák lóg, nehéz megtalálni a régi szubkultúrát. Ha azonban az álmos szombat délutáni pislogásunkat pár eszementül tekerő bringás zavarja meg, akkor lehet, hogy épp belecsöppentünk a dolog közepébe.
A biciklis futár ugyanis az a melós, aki annyira szereti a munkáját, hogy haverjaival szabadidejében is biciklist játszik. Alleycatnek hívják azt a versenyt, ahol a futárok összemérik, hogy ki a leggyorsabb, legügyesebb, ki ismeri a legjobban a várost. Kapnak egy „checkpoint” listát a startpontban összegyűlő bringások, és bumm, kilőnek: a legerősebb, legtechnikásabb, a várost legjobban ismerő csomaghordó lesz aznap a legnagyobb, de a dicsőség csak a következő alleycat-ig tart. Miközben egyébként pár éve még privilégium volt „wannabe”-ként bekerülni egy futárversenyre, ma már teljesen felhígult a mezőny és szinte bárki elindulhat, aki érzi a lábában a pörgést. Könnyű szélvédőn csattanni, a szabályok közül csak a rakd meg érvényes, ezért haladó szintű aszfaltbetyárság nélkül senkinek nem ajánljuk, hogy kipróbálja.
Erről az bringás adrenalinfröccsről készített videót Féniász András. A tizenegyedikes gimnazista srác tavaly tavasz óta filmezett végig egy rakás alleycat-et sisakról vagy kormányról, de volt, hogy barátaival motorról vették a versenyzőket. A nézni is izzasztó jeleneteket olyan nagyöregek interjúi szakítják meg, mint az egyik első futárcég alapítója, a Goldsprint-ceremóniamester Buppa, a Recikli bicikliműhely Munyija és Uncsija, vagy az örök bajnok Ábrók Norbert (Ábri).
http://youtu.be/XKwNideCNaA