A Google ugyanis arra vállalkozott, hogy felszámolja a szürke foltokat, amik egyébként nem véletlenül szürke foltok, és nem véletlenül nem kézbesít még a postás sem ide levelet: a viskókból álló nyomornegyedekbe, amiket egykor felszabadított rabszolgák húztak fel, még a rendőrség sem mer bemenni, katonák is legfeljebb összehangolt akció keretein belül. A drog- és fegyverkereskedelem gócpontjai ezek a rendezett káoszban összeálló, szűk sikátoros, rozoga tákolmányházas környékek, ahova ha valaki óvatlanul téved be, könnyen egy géppuska rosszabbik végén találhatja magát.
Hát ezért is nagy dolog, hogy a webóriás most megoldotta a bejutást, tavaly óta sikerült is feltérképezniük 26 favelát, persze helyiek hathatós segítségével, akik vállalták a hátizsákos panorámakamera körbehordozását (lásd a fenti videóban), miközben gyakran még abban sem tudtak megegyezni, hogy egyik vagy másik utcát hogy hívják.
És mindez semmi: még egy komplex audiovizuális túrát is kapunk, ide klikkelve először robogóval mehetünk egy kört a veszélyes terepen, aztán favelalakók személyes sztorijait ismerhetjük meg.
De akár külön videókban is, ha úgy akarjuk. Például Luis történetét, aki a gettó mélyéről tört fel balettáncosnak:
Vagy Palomáét, aki hat éves korában rájött, hogy ki tudja mondatni a számítógépével azt, hogy helló, és ha ez megy neki, akkor a világot is megváltoztathatja. És programozó lett:
Vagy itt van Ricardo, aki régen drogdílerek ünnepségein gondoskodott tüzijátékról, de aztán inkább szörfsulit nyitott a helyi srácoknak, hogy inkább a hullámok közé keveredjenek, mint valami szarba:
Bár ez az egész nyilván egy remek Google-reklám az olimpia előtt, ettől még egy igazán frissítő megközelítéssel nyit a sokszor a világ poklaiként tálalt favelák felé. Mert valójában ott is csak emberek élnek, esznek, szeretnek, próbálnak boldogulni. Csak nekik éppen sokkal rosszabbat dobott a gép, mint a világ másik felén élőknek.
Még egyszer, itt lehet elmerülni a történetben.