A világ szerencsésebb helyein már régen búcsút intettek a föld alatti pincékbe dugott vagy atombiztos konténerekben kialakított mellékhelyiségeknek. Helyettük az utcaképet feldobó, látványos kis pavilonokban kezdtek el gondolkodni a felelős emberek.
Egész egyszerűen sokkal jobb egy a környezetbe belesimuló vagy még inkább a környezettel valamiféle okos kis játékba kezdő épület, mint egy megalázó, zárt fehér doboz.
Elsőre talán kevesen gondolnák, de a nyilvános mellékhelyiségnek mára egész jól körvonalazható esztétikája alakult ki, ami jól elkülönül az olyan rokonaitól, mint a trafikosbódék vagy mondjuk az utcai infó-pontok. Ahogy maga a “nyilvános vécé” megnevezés is mutatja, a mellékhelyiségek esetében egyszerre vagyunk ugyanis az internet utáni legnyilvánosabb helyen, az utcán, és végezzük a nemi élet utáni második és harmadik legintimebb dolgot: a kicsit és a nagyot.
A dizájnerek a környezethez való illeszkedés mellett ebből a kettőségből kiindulva próbálnak kitalálni olyan épületeket, amik nem árasztanak karanténhangulatot – meg szagokat sem. Egyúttal pedig a szükséges intimitást is megadják a használóinak. Az Architizer építészblog gyűjtötte össze a tíz kedvenc nyilvános vécéjét, amit mi némi internetes turkálás után kicsit módosítottunk. Íme:
Itt az a trükk, hogy a tető sehol sem ér hozzá direktben az épület falaihoz, ezzel biztosítva a nyitottságot.
Talán kevésbé vad, de hasonlóan látványos.
A rácsos megoldások királya Gdanskból.
A modernség és a természetközeliség találkoznak.
Nálam itt rezgett a léc, de tekintettel arra, hogy jó messze van (Új-Zéland), végülis okés.
És akkor jöjjenek a szuperdizájnos mellékhelyiségek!
(via Architizer)