Mire jó most ez az egész nekünk?

Járvány, háború, gazdasági válság. Na és még az élelmiszerkészlet is problémás globálisan. Legalább is ezt mondják a hírek, mi emberek pedig a pánik és a tanácstalanság küszöbén állva igyekszünk valahol meglenni. Meglenni, talán ez lehet a legjobb jelző sokak esetében, de mi lenne, ha nem így lenne? Múlhat-e rajtunk?

Álmodhatunk-e jobb világot magunknak? 

A kérdés költői, de valahol mégsem, ugyanis a pszichológia és a kvantumfizika is többször bizonyította már, hogy az emberi képzelet képes megváltoztatni a világot. Hogyan? Egyszerűen a fókuszpont áthelyezésével. Ha a pozitív eseményekre és a valódi céljainkra fókuszálunk, akkor meglátjuk a lehetőségeket ahhoz, hogy el is érjük azokat. Varázslat? Egyáltalán nem. Az emberi tudat ugyanis az alapja minden cselekvésünknek, és még micsoda? Hát a tudatalatti. Ebből adódóan pedig a fókuszpontunk képes a tudatalattinkat átállítani egy olyan cselekvő módba, ahol egyszerűen elkezd velünk csupa jó dolog történni. Na de, hogy képes ez mondjuk elhozni a világbékét, vagy helyreállítani a gazdasági válságot? Nagyon egyszerűen. Ha mindenki a saját vágya szerint cselekszik, akkor automatikusan a jólét irányába fog elindulni. Ezek a vágyak a mi valódi akaratunk, és korántsem a társadalom által elvárt dogmáké. Ezek mind olyan vágyak, ahol egyesek tudósok akartak lenni, bálnákat szerettek volna menteni, vagy épp feltalálni a rák ellenszerét. Tiszta vágyak, sokszor olyan vágyak, amelyek soha nem valósulnak meg… S tudjuk-e vajon miért? Mert nem merünk álmodni. Pedig ha mernénk, ez a világ itt bizony jobb lehetne. Több tudós, világmegmentő, művész és emberiséget segítő lenne ebben a világban, mint valaha. Ez pontosan annyi Martin Luther Kinget, Teréz Anyát, és Gerald Durrellt jelentene, amennyiben nem merték megvalósítani az álmaikat. Ez pedig több százmillió végig nem álmodott álom…

Pedig az álmok valóra válnak 

Csak azok mondják azt, hogy álmodozni hülyeség, akik sosem voltak hozzá elég kitartóak. Pontosabban nem volt elég erős a hitük magukban, hogy képesek rá. Pedig minden álom megvalósulhat, ha elkezdünk érte tenni. Pont ezért nem kell a válságban sem azon rágnunk magunkat, hogy a Dolce Gusto kapszula helyett olcsó keserű kávét vegyünk inkább, mert úgysem lesz rá pénzünk. Nem kell félnünk a háborútól sem, ha elkezdünk bízni és részletesen megálmodni helyette egy jobb világot. Rajtunk múlik, mire fókuszálunk, és mit hozunk belőle létre.

(Szponzorált tartalom)