A gyűrűviselés hagyománya

A többség számára a karikagyűrű az összetartozás jelképe. De vajon mindig így volt ez a történelem folyamán? Meglepő a válasz, de igen, mivel ez a hagyomány egészen az ókorig nyúlik vissza.

Mióta is viselünk gyűrűt?

A karikagyűrű már egészen az ókor óta kiemelt jelentőséget élvez, hiszen már akkor is ezzel jelezték két ember összetartozását. Emellett természetesen a vagyoni helyzetet is nagyban megmutatta, hiszen minél díszesebb és értékesebb volt, annál gazdagabb volt a pár. Ez a középkorban is fennmaradt, hiszen gondoljunk csak a nemesek és a királyok által viselt pecsétgyűrűkre, melyet viaszba mártva használtak aláírás helyett.

Mégis ettől függetlenül a jelentése a mai napig az összetartozás. Már az ókorban is ilyenekkel jegyezték el egymást a párok, bár akkoriban nem nemesfémekből alkották meg az örök karikákat, hanem bármiből, amiből kör alakot lehetett formázni. A kör szimbolikája már az ókor óta jelen van, ami azóta is annak végtelenségével a szerelem örök voltát jelképezi. 

Először az ókori Rómában díszítették drágakövekkel a gyűrűket, de ekkor még nyoma sem volt a csiszolt gyémántnak. Ez azért van, mert a gyémánt egy annyira erős és formázhatatlan drágakő, hogy az akkori eszközökkel lehetetlenség volt formába önteni.

Egyiptomból pedig az a szokás ered, hogy a karikagyűrűt a bal kéz negyedik ujján viseljük. Ez annak köszönhető, hogy akkoriban úgy gondolták, hogy ebből az ujjból egy közvetlen véna vezet a szívbe, így mi sem lehet méltóbb helye a szerelem jelképének, mint ez a gyűrűsujj.

Gyűrűk hazánkban

A középkorban az is előfordult, hogy egy férfi egy másik férfinak küldött eljegyzési gyűrűt. Na nem nem kell félreérteni, nem az LMBTQ jegyében, hanem általában ezzel fejezte ki a leendő após felé a szándékát az iránt, hogy komolyan gondolja a nősülést. Ebből a szokásból hazánkban az még mindig él, hogy a leendő vőlegény megkéri a menyasszonya kezét az édesapjától. 

Hazánkban a 19. században egy úgynevezett mátkagyűrű volt a divat, ami szív alakot formált és egy lány több fiútól is kaphatott ilyen ékszert. Ezek nem nemesfémből készültek, így csak egy jelzésértékű apróság volt, amiből ha a lány kiválasztotta, hogy kihez szeretne menni, akkor a többit visszaküldte jogos tulajdonosának. Ekkor a vőlegény küldött a lánynak egy aranyból készült eljegyzési gyűrűt, amivel hivatalossá vált az eljegyzés. 

Régebben az esküvő nemcsak két szív találkozását jelölte, hanem két család egyesülését is, ezáltal pedig a két vagyon összeolvadását. 

Ha te is lánykérésen töröd a fejed, akkor ne habozz sokáig, hanem minél előbb találd meg a kedveshez illő eljegyzési gyűrűt, és szervezd meg mielőbb a nagy pillanatot!

(Szponzorált tartalom)