Miért érdemes az épített medence mellett dönteni?
Mióta tavaly decemberben elindult a Spotify, túl sok izgalmas dolog nem történt vele. Adódhat ez abból, hogy nincs itthon képviseletük, vagy abból is, hogy nem kötődnek még olyan szervesen szolgáltatóhoz, mint a Deezer. Mindenesetre jóval több lehetőség van még benne, mint amit most kihasználunk. Lehetnének speckó megjelenések, lehetne pörgetni a playlisteket, és KFC-n kívül túl sok lokális hirdetést még nem hallottam ott, de gondolom ezek megjönnek majd idővel.
Ezeken sokat változtatni nem tudok, viszont egész hónapban összegyűjtöm a legjobb új zenéket egy listába, fel lehet rá iratkozni, és egy szubjektív szűrőn keresztül csepegtetni a friss popot minden napra.
Egyébként nagy örömmel töltött el az SMS december elején a Spotify-tól: hamarosan nálunk is eléhehetővé válik a szolgáltatás. 2008 óta nagyot ment a dolog, erősen átszabta a piacot, szóval inkább vele érdemes menni, mint ellene.
Néhány fontosabb számot választottam a mostani listából, a közös nevező az, hogy mindegyikhez kötődik valamilyen személyes élmény.
Mondjak annál többet, hogy az egyetlen fehér fickó, aki asztal alá énekli bármelyik fekete R’N’B vagy soul énekesnőt? Mondom mondjuk azt, hogy ehhez a finomkodáshoz akkora ütemeket ír alá, mellé, vagy épp fölé, hogy néha elfelejtem tőlük, hol is vagyok épp. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy amikor accapella énekel, abban is akkora a lendület, hogy táncolni lehet rá. Az egyik olyan koncert az övé volt a 2011-es OFF Fesztiválon, amire nagyon büszke vagyok, hogy véletlen elmentünk.
Nyilván nem túl különleges dolog, hogy Jamie megint egy igen nagy számmal jött ki, de az, ahogy rendre beleássa magát a brit földalatti elektronikus zenébe, majd elkészíti stílustanulmányait, vagy épp ezeket vegyíti, az továbbra is említésre méltó. Utoljára 2012 májusában volt hozzá szerencsém, akkor épp technóban turkált, amit a tengerparton nem is egészen értettem, de elég hideg lett hozzá.
Az eredeti dalt valamikor év elején hallottam először, majd kezdtem is játszani, mert amikor megszólalt, meg kellett állnom a munkában, hogy Úristen, ki ez, és mit énekel itt.. Aztán jött az év legteátrálisabb fokozása, ami önmagában elvinne a hátán egy C kategóriás egészestés Cleopatra filmet csatajelenettel együtt. Készült belőle néhány remix már, de eddig Kygo vezet, elfogultság ide, vagy oda.
Grimes nekem azon kevesek egyike, akik a witch house hullám oldalvizén indultak, de attól mindvégig távolmaradva szépen megmaradtak, míg a többiekkel szépen elterült és unalmassá vált az a bizonyos hullám. 2012-ben egy hónapon belül kétszer volt hozzá szerencsém, és mindkét alkalommal bebizonyította, milyen jól előadó élőben is, ahogy minden alkalommal újra és újra rakta össze a dalait; mindemellett pedig megmaradt őszintének és hitelesnek annak ellenére, milyen magasra jutott.
+1 ami nincs fent Spotify-on, de elég jól sikerült a héten:
Van az a listám minden évben, amire néhány must see előadó kerül; ezen vannak rendszeres visszatérők, és vannak múló hősök, akikről pár év múlva fogalmam sem lesz már, hogy kicsodák. A tavalyi és az ide listán is ott van a Haim, de egyelőre nem látom a pipát a nevük mellett. Vagy odakerül, vagy maradnak rajta jövőre, de az is lehet, hogy kiesnek. Mindenesetre ha ilyen dalokkal jönnek, maradhatnak még felőlem.