A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Nem tudok nem DJ Premierezni, amíg ki nem adom magamból az utolsót: Group Home – Supa Star. Itt is a füllel összekötött MPC nyert. Premo a 80-as évek slow jam felvételét dolgozza fel, természetesen az intróját, de az is épp elég brutál, már ami a végeredményt illeti. A klip és a dal is hozzájárult a tinédzserkori ízlésbeli fejlődésemhez… A barátaimmal egyébként sokat vitatkoztunk azon, hogy a Group Home egyik fele, Nutcracker megúszósban rappel, vagy ez az igazi művészet, de én az egyes választ ikszeltem be. Lord have mercy.
Az eredeti Cameo dalt pedig a mai napig szeretem bulikban játszani, annyira bírom. Okos lemezeket készítettek mindig is, freaky artworkkel és elképesztő stylinggal fűszerezve.
DJ Shadow talán megelőzte korát, de tudjuk, hogy nem, hiszen már előtte is léteztek a földön fehérbőrű samplerakrobaták (Dust Brothers, Coldcut), de ők még lineáris cut & paste koncepcióval dolgoztak. Samplerezett, komplex alkotásokat talán a Fear of A Black Planet című Public Enemy albumon hallhattunk még, de azok is inkább a városi zaj és a lo-fi káosz felé tendáltak produkcióban.
Tehát Shadow egy-egy kompozícióját minimum 8 dalból rakta össze layerenként festve, satírozva, ahogy kellett, sok-sok melankóliával, de nagyon konkrét elemekből összeállított darabokkal mutatkozott be az Entroducing albumon. Erről a kedvencem a Changeling, amelyet egyidőben ugyancsak repeaten hallgattam. Ebből a dalból a legkedvencebb témám eredetijét mutatom be, egy lengyel származású amerikai fuvolistanő albumáról. Csodacuki, imádom, szupermelankólia, üveges tekintettel abszintozgatás délután négykor.
https://www.youtube.com/watch?v=Q61Qm8_JLRo
Alapvetően utálom az újkori Kanye West produkciókat. Yeezy egy hisztis idióta, tudom, ő már hat éve bevitte a Fendihez a bőr dzsoggingnadrág ötletét (sírok, sose volt ilyen remek divatötlet, de tényleg, Troop, Dapper Dan hol voltatok 1986-ban? :)). De a fickó ha egykoron zseni volt, akkor az csak úgy nem múlik el, még ha feleségül vesz egy hobbitot, akkor sem.
Pusha T – Numbers on Boards: na ezt a beatet nem értettem, meggyőződésem volt, hogy itt valami zseniális ritmuspatternt hallok, amit Ye dobott össze, de nem. Később, Kaytranada egy mixében hallottam az eredetit, nem hittem el, hogy létezik, és mégis. No further questions, your honor.
(Benskinek nem ezek az utolsó gondolatai az Urbanplayeren! A héten még jönnek ilyenek, de a következő cikk rendkívül izgalmas módon már nem zenetémában. Maradjatok tónusban!)
