A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Asztal, kocsma, tűz, zene, ég, szél: néhány azok közül a dolgok közül, amik összehozzák az embereket, és alkalmat adnak a kapcsolatteremtésre. Többek közt ezeket a fogalmakat karolják fel az idei Hello Wood tábor installációi, amikkel az alkotók mind egy közös célt tűztek ki maguk elé: az emberek, a természet és az épített környezet közötti viszony szorosabbra fűzését a design és az építészet eszközeivel, és persze rengeteg fával. A Step closer!, vagyis “lépj közelebb” mottó az elhalványuló emberi kapcsolatok fontosságára utal, és ahogy azt az összes installáció bizonyítja, az értékes alkotói munka valóban az érzékeny kérdésfeltevésen és a közös válaszkeresésen alapul.
A gyönyörű balatonfelvidéki Csórompusztán megrendezett egyhetes táborban idén 120 fiatal építész és designer dolgozott a szakma – hazai és nemzetközi – nagyjaival, hogy új dimenzióba emelje a szociális építészetet, és kilépve városi, modern, digitális alkotókörnyezetükből kézzel fogható problémákra, közös erőfeszítéssel és kétkezi munkával igyekezzenek megoldást keresni.
Az idei workshopvezetők között olyan nevek szerepeltek, mint a világhírű lengyel Moomoo Architects munkatársai, a barcelonai CODA iroda és Losonczi Áron, az üvegbeton feltalálója. Idén először az Ybl-díjas Zoboki Gábor is részt vett a táborban, aki csapatával egy közel 20 méter hosszú, 3 méter magas, dinamikus kaput alkottott, e-motion TRACK elnevezéssel, amelynek szerkezete sárkányszerűen mozgatható.
Valamennyi alkotó a hétköznapi interakciókak azokat a formáit vette górcső alá, amelyeket az emberek készen kapnak, ezért aztán nehezen bírálják felül. Ilyen például a tábortűz, amelyet Cseh András és Veres Bálint munkájának, a fireNEST-nek hála most már azok is közvetlen közelről élvezhetnek, akik nem kaptak helyet az első sorban. A mobil padrendszerben ugyanis a hátsó sorok az első fölé magasodnak, akár egy amfiteátrumban, rálátást nyújtva a középen lobogó tűzre.
Losonczi Áron és Turányi Bence, a t2a iroda építésze iWood nevű zenemegosztó szerkezetükkel arra a ma már teljesen szokványos helyzetre reagált, amikor egy asztaltársaságban mindenki a telefonjával van elfoglalva. Anélkül, hogy elvetné ennek a modern idillnek a digitális elemét, összeköti a részvevőket egy analóg technikával: egy fából készült kihangosító eszközzel. Ezzel lehetővé teszi, hogy a közösség együtt élvezze a modern technika nyújtotta kényelmet (adott esetben a zenehallgatást), elszigetelődés nélkül.
A közönségdíjat is elnyerő Panorama Peep Hole, Suzana Milinovic és Rufus van den Ban projektje, pedig nem más, mint valószínűleg a világ legapróbb kocsmája. Arra tettek kísérletet, hogy 1,4 négyzetméteren minél több vendég és kocsmafunkció kapjon helyet úgy, hogy mégis kényelmes és működőképes legyen, és a túlzott közelséggel újfajta interakciókat ösztönözzön az emberek között. A kísérlet sikerét bizonyítja, hogy utolsó este 25-en is be tudtak zsúfolódni, és az emeletes kocsma minden sarkából dőlt a pálinka.
A zárónapon a héttagú zsűri (soraiban Kopek Gáborral, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektorával, Szemerey Samu urbanistával és Winkler Nóra újságíróval) a lengyelek Poliphony című munkáját ítélte a legjobbnak. A Csórompusztát és Kapolcsot összekötő ösvényen álló folyosó az “érzékelés kapuja”, amelyen belépve a hallás, a tapintás és a látás egyetlen élménnyé olvad össze. Miközben áthaladunk a szerkezet tetejéről lelógó, sűrű falécek között, azok szélcsengő módra zenélnek, a kezünkkel átérezhetjük a fa finomságát, és mindennek természetesen a látványa is csodálatos.
A Hello Wood többi alkotásáról és a munkafolyamatról rengeteg fotót nézegethettek a tábor Facebook-oldalán.
