“Az embereket lehagytam a képekről, hogy megmutassam, mi van mögöttük, ami esetleg addig észrevétlenül maradt” – írja az alkotó.
A végső művekben az embernélküliségen túl is van valami ismerősségében idegen, ellentmondásos bizarrság. Talán mert mesterséges vonalak hazudják a valóságot, ami ráadásul az igazi valóságtól is eltért már a festő szemei által is? A befogadói élmény magyarázatát mindenkire rábízzuk ;)
