3 ital, ami segít feltölteni az energiaszintet
Pontosabban: hatvanasok vége, hetvenesek eleje.
A művészi irányultságú fényképezésben hosszú ideig nem vették komolyan a színes képeket, csak legyintettek rájuk a kritikusok, a fekete-fehér volt ez elvárás, az alfa és az omega.
Aztán jött William Eggleston, és hosszú évek munkájával gyakorlatilag kijárta, hogy végre a színes fotók is ösvényt vágjanak maguknak a művészvilágba, és elfogadásra találjanak. 1976-os tárlatát a MoMA-ban szokás vízválasztóként emlegetni, mint ami végérvényesen megtörte ezt a jeget. Felvételei intenzívek, szaturáltak, alanyai pózolnak a kamera előtt, és az addigi fotográfiai szabályok közül is jópárat felrúg – de éppen ezért szép ez a sorozat, érdemes elveszni a nüanszaiban:
