A francia származású, de már Londonban élő Jean Julien kitalált már hihetetlen madárarculatú bárt, Télapót altatólövedékkel álomba küldő karácsonyi installációt (aminek figurái között mozogva a befogadónak kell kitalálnia, ki lehetett a bűnös, aki miatt elmarad a szeretetünnep), de igazán elemében akkor van, ha rajzolgathat.
Ebben a szériájában pedig kiadott magából mindent, amivel sokan találkozhattunk már a strandokon – vagy épp mi magunk voltunk a részesei: szemsarokból kukkolást, árnyékból kukkolást, utánafordulós kukkolást, plusz egyéb börleszkbe illő jeleneteket.
Aki szeptember 29-ig netán megfordulna az angol fővárosban, az a Beach Galleryben élőben is szemrevételezheti a műveket, aki pedig pénzt is adna az elsőre gyermekdednek tűnő, másodszorra viszont igencsak pimaszkodó alkotásokért, az itt válogathat a virtuális kosárkájába.
Vágy, frusztráció, abszurditás és titkok titkai váltakoznak művein, vagyis mind olyan érzések, amik a vízpartokon ütik fel a fejüket. A Cool Hunting blognak az alkotó úgy nyilatkozott: “szeretem a strandot a minimalizmusáért: homok, tenger, ég, bőr. Nagyon lágy és egyszerre nagyon színes, ezért tartottam fontosnak, hogy ezt felfedezzem grafikailag… Ha belegondolsz, ez egy tök furcsa környezet, ami a társadalmi határokat illeti – és mégis mindenki szabad, mint a madár.”
Nézzük, még!