A home office előnyei és hátrányai
Urbanplayer: – Neked személyesen milyen élményeid vannak a Tinderrel kapcsolatban?
Tóth Anikó Dóra: – Ha a jelenre gondolok, csodálatosak, ha a múltra, ott azért vegyesek. Igazság szerint a rosszakat is bírtam, mert sokat tanultam belőlük, de a jókat nem lehet felülmúlni. Már az első Tinder használatomkor sikerrel jártam, akkor egy féléves párkapcsolat lett a randiból, ami azóta barátsággá alakult. Azonban a legnagyobb sikerem az, hogy a segítségével rátaláltam életem szerelmére, aki most már a férjem.
UP: – Neked személy szerint mi a véleményed a Tinderről?
TAD: – Mindig hülyeségnek tartottam a húspiac, szexalkalmazás satöbbi megnevezéseket. Úgy gondolom, hogy a Tinder csupán egy eszköz, ami kitágítja a lehetőségeinket.
Az, hogy végül milyen emberekkel randizunk az appnak köszönhetően, nagyban tőlünk függ.
Figyelnünk kell a jelekre, és tudnunk kell, hogy mit akarunk. Nyilván belefuthat az ember rossz tapasztalatokba, de azt vettem észre, hogy alapvetően őszinték rajta a felhasználók, és már a beszélgetések kezdetén elárulják, hogy mi a céljuk. Persze vannak kivételek.
UP: – Mi volt az a pont, amikor azt mondtad, hogy ebből könyv kell, hogy legyen?
TAD: – Ez egy vicces sztori, mert kicsit máshogy jött az ötlet, mint azt legtöbben gondolnák. Már több mesekönyvet írtam, de mivel nem ismert a nevem a kiadók körében, vissza sem jeleztek rájuk. Gondoltam, stratégiát váltok, így pályázatokat kezdtem böngészni. Az egyik elég érdekesen hangzott, bár bevallom, első blikkre nem tudtam, hogy milyen műfaj pontosan a riportkönyv, ami a kiírásban szerepelt. Szóval utánanéztem, majd úgy tizenöt perc alatt kitaláltam, hogy mi legyen a téma.
Tudtam, hogy a Tinderről még nem született itthon könyv – külföldön sem nagyon –, így azt gondoltam, érdekes lehet egy ilyen kötet a piacon.
Meg ugye elég izgi tapasztalataim vannak az alkalmazással kapcsolatban, és a környezetemben is sok érdekes történetet ismertem, ami a Tinder nélkül talán nem történt volna meg.
UP: – Hogyan gyűltek össze a sztorik?
TAD: – Kicsit azt gondolom, hogy a sztorik találtak meg engem. A Jobbra húzott történetekben benne van a férjemmel közös sztorink, ezenkívül főleg ismerősöktől és ismerősök ismerőseitől gyűjtögettem. Sőt, olyan is előfordult, hogy egy író-olvasó találkozón meséltem arról, hogy min dolgozok épp, mire az egyik jelenlévő blogger elárulta, hogy a barátai ott jöttek össze, és épp most szervezik az esküvőjüket. Végül megkaptam a kontaktjukat.
UP: – Hogy épül fel egy fejezet a könyvben?
TAD: – Nincs egyféle séma, ami alapján felépülnek a fejezetek, és az interjúkat sem sablonkérdésekkel vezettem végig, hiszen mindegyik sztori más. Tehát mondhatjuk, hogy csak vitt a flow a kérdezgetésekkor és az íráskor. Vannak olyan fejezetek, amiknél egyetlen randi vagy kapcsolat története olvasható, de olyanok is akadnak, amelyeknél több próbálkozásról írtam.
Az viszont egy különleges része a könyvnek, hogy azoknál a sztoriknál, amelyeknél a párok még most is együtt vannak, külön faggattam a csajt és a pasit, így az olvasók mindkettejük szemszögéből megismerhetik a történteket. Elárulom, az eredmény sokszor még a párokat is meglepte.
UP: – Mi volt a legnagyobb kihívás a könyv készítése során?
TAD: – Talán meglepő, de a legnagyobb kihívás nem a könyv megírása volt, hanem az, ami utána következett, és ami most is tart. Bár egy pályázat indított el ezen az úton, végül úgy döntöttem, hogy nem a hagyományos kiadást választom. Szeretem, ha mindenről én dönthetek, és ha az én kezemben marad a kontroll. Tehát a szakemberek felkérésétől kezdve a kiadáson át a szervezési- és reklámfeladatokig mindent én csináltam, és csinálok – méghozzá főállás mellett. Ez azért kemény így, de hiszek abban, hogy a Jobbra húzott történetek érdekelni fogja az olvasókat, és megéri a sok éjszakai meló.