Hiába oszthatunk meg bármikor bármit, hiába követhetünk akárhány embert, a közösségi oldalak dimenziójában valahogy mégiscsak megmaradt, sőt, fokozódott a magányérzet. Tehettük volna ezt a mondatot rögtön idézőjelbe, annyiszor elmondták már mindenfelé.

Azonban, ahogy most ez Mike Campau is megtette, úgy viszont kevesen. Ő a magányos neontábla metaforájában látta meg az egyszeri felhasználót, ami az éjszaka ködjében szinte láthatatlan a többi neontábla számára.

Facebook: a hely, ahol elhitetheted másokkal, hogy nagyszerű életed van.

Instagram: nézz rám, nézz rám, nézz rám!

Snapchat: nyitvatartás 10 másodperc, 24 óra, örökre.

Twitter: a politikai nézetem, mindent vagy semmit – mások posztjai és mémjei alapján

Linkedin: Alig ismert emberek véleményeznek olyan dolgokban, amit nem is csinálok

Behance: Egész nap a projektjeim kommentszekciójába pakolok linkeket, ahelyett, hogy dolgoznék

(via)