Daniel Ludwig műveiből éppúgy visszainteget a reneszánsz festészetet is megidéző idealizált szépség, mint az emberek között buzgó drámafolyamok, mindezt pedig egymásba kapaszkodó, mutálódó, keveredő, olykor ecset útján amputált testek alakjába csurgatja bele.
Újabb alkotásai már elrugaszkodtak a korábbi, akadémizmusra szürreálisan visszakacsintó képeitől, és még vadabbak, ezekre már a világpolitikai történések is személyes veszteség is rányomta bélyegét. Viszont egyáltalán nem kevésbé szépek, továbbra is el lehet bennük veszni.
Még több munka az alkotótól az ő saját webkikötőjén.
(via Hi-Fructose)