Napjaink egyik legnagyobb hatású performanszművésze, Marina Abramovics az Art Newspapernek adott egy interjút, amiben a koronavírusos járvány szemszögéből osztotta meg a gondolatait a művészetről.
És hát az derült ki, hogy ő nem az az alkotó, aki a karanténban megtalálta vagy újra felfedezte magát:
“Nem foglalkozom a koronavírussal – konkrétan semmi ötletet vagy inspirációt nem ad. A koronavírus nem az a szexi dolog, amivel dolgoznék.”
Majd mindezt egy tágabb összefüggésbe is beágyazta:
“Mindig is azt gondoltam, hogy veszélyes, ha egy művész munkásságát és gondolkodását megváltoztatják a friss események. Ha azonnal ezekkel kezdünk foglalkozni, az olyan lenne, mintha újrahasznosítanánk a híreket, és nem hinném, hogy a művészetnek erről kéne szólnia. A művészetnek felforgatónak kell lennie, kérdéseket kell feltennie, és megjósolnia a jövőt.”
És hogy mi lenne a jövő jelen esetben? Hogyan kezelheti a performanszművészet a social distancinget?
“Nem hiszem, hogy a koronavírus örökké velünk maradna, majd lesz ellenanyag, és akkor ismét tarthatunk normális performanszokat.”
Még annyit azonban hozzátett, hogy a kiterjesztett valóságban (AR/augmented reality) lát fantáziát.
“Ez megragadhatja a művész energiáit azzal, hogy ott van a szobádban, csak a számodra.”