Margitszigeti játszótér nem csak művészeknek: mindjárt nyílik a WNDRLND

Ha Budapesten új hely nyílik, mindig azt remélem: nemcsak egy hely lesz, hanem “a” hely. Ahol mindig történik valami izgalmas, kérés nélkül sok citrommal kapom a vodkaszódát, kedvesek a pultban állók, szívemhez közel álló a design, és rendre összefuthatok egy-egy ismerőssel. Ha minden jól megy, az április 26-án nyíló WNDRLND pont ilyen lesz a Margitszigeten: pop-up kocsma hetente változó művészekkel, akiknek nemcsak a munkáit, hanem kedvenc ételeit, italait is megtalálhatjuk majd a kínálatban, sőt, akár még a tér kialakításában is részük lesz. Az új hely művészeti vezetőjével, Nádudvari Noémivel beszélgettünk.

Hogyan talál egymásra vendéglátás és művészet? Milyen arculattal számoljunk?

Amikor lehetőségünk nyílt egy romkocsmára a Margitszigeten, a Holdudvar mellett, rögtön tudtuk, hogy a hely kültéri kialakítását és a dekorációt Babos Bertalan Zsilire bízzuk, akivel a cégcsoport már többször dolgozott együtt – kezdte Noémi. – Zsili erős vizuális vonalat, stílust képvisel. Új szintre szeretnénk egyébként emelni a művészet és a vendéglátóegységek kooperációját, amelyben nagyobb hangsúlyt kap az alkotók személye, ízlése. Nálunk egy-egy művészeti akció nem egy a sok program közül, hanem maga a hely is a művészeti koncepció része.

Milyen ismérvek alapján választottad ki a művészeket?

Elsődleges volt, hogy a művészek karakteresek, saját stílusúak, jó értelemben populárisak, közérthetőek legyenek. Vannak köztük ismertebbek, és kevésbé ismert, de ugyanolyan tehetséges alkotók. A sokszínű, fiatal grafikus szcéna megmutatása mellett igyekeztem sokak ízlését figyelembe venni, hogy széles réteget meg tudjunk szólítani. Hosszú távra tervezünk, így a mostani gárdát remélhetőleg újabb és újabb művészek követik majd.

A WNDRLND pop-up bár lesz. Készen áll már a budapesti közönség erre?

Teljes mértékben készen áll, illetve soha nem árt előre menni, gondolkodni, keresni a kitörési pontokat. Ki van éhezve ez a város az újdonságokra, és szerencsére egyre nyitottabbak az emberek.

Mennyire lehet hétről hétre átalakítani a teret? Milyen mozgásterük lesz a művészeknek? Csak a kiállítótér változik, vagy mondjuk átfesthetik a pultot és a bútorokat is kicserélhetik?

Nem lesz mindig teljesen átalakítva a tér. Inkább úgy mondanám, hogy folyamatosan épül, kiegészül. Zsili ad egy kezdő vázat, egy “erős felütést”, amelyet minden művész kiegészíthet a saját ízlésének megfelelően. Lesznek végig megmaradó elemek, és lesznek kizárólag az adott héten látható pop-up akciók. Az alap infrastruktúrához nem tervezünk nyúlni, de ez pont az a hely lesz, ahol szinte bármi megtörténhet. Nem szeretnénk mindenben előre tervezni, ha egy alkotóval úgy érezzük, hogy jól kivitelezhető egy formabontóbb váltás (pl. pultfestés, extra bútorok), akkor még az is megeshet.

Miért lesz ez jobb, több, mint egy „sima“ romkocsma a belvárosban?

Mert a művészeknek hála folyamatosan változik a tematika, ez pedig kihat az ital- és ételválasztékra, zenei programokra, stílusra, performanszokra, előadásokra. Ez a saját játszóterük lesz, mintha egy hétre kapnának egy szabadtéri szórakozóhelyet. És végre reljesen más oldalról lehet őket megismerni, mint mondjuk egy kiállításmegnyitón.

Cél, hogy a kiállító művészek eladják a munkáikat, és/vagy felfedezze, felkarolja őket egy galéria, mecénás? A művészeti szakma jeles képviselői éppúgy megjelennek majd itt, mint a párducmintás leggings-es hipszterek?

Lesz egy úgynevezett „artist gift shop” sarok, de nem az eladás lesz az elsődleges, és nem is klasszikus műtárgyakkal foglalkozunk. A helyet sem kiállítótérnek nevezném, mert a szó szoros értelmében vett kiállítást sem tervezünk. Ettől függetlenül a művészeti szakma képviselőinek is érdemes megjelenniük, mert tehetséges művészekkel találkozhatnak majd és tartalmas programokon vehetnek részt. Az sem kizárt, hogy gyümölcsöző munka- és üzleti kapcsolatok alakulnak. Több korábbi projektemben megtörtént, hogy az általam bemutatott művészt leszerződtette egy galéria, szóval semmi nincs kizárva. De a hétköznapi emberekhez is szeretnénk szólni, végülis ez egy kocsma lesz, ahova szórakozni jár az ember.

Apropó, hogyan lesz valakiből művészeti vezető?

Esztétika-latin szakon végeztem az ELTE-n, de szociológiát is tanultam. Már az egyetemi éveim alatt dolgoztam kortárs galériákban, majd egymás után jöttek a különböző művészeti munkák: aukciós házak, kiállítások, kurátori projektek, művészeti fesztiválok. A vendéglátásba is belekóstoltam, és Londont is megjártam. Több projektben voltam vezető kurátor, de mostanra értek úgy össze a szálak, hogy megtálaltam azt a munkáltatót, akivel jól tudunk együtt dolgozni, és teljes mértékben teret engednek a kreativitásomnak.

Nyitóbuli április 26-án Oltai Kata-Vida Vera DJ szettel.
Facebook attendinghez erre tessék.