A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
A könyvről sokat még nem lehet tudni, azon túl, hogy utaznak, emberek közelébe keverednek, és főznek, és utaznak, és így tovább.
Az már inkább tudható, hogy már bő negyed éve megy a menet. Az életképes brigád járt már Boszniában, Koszovóban, Macedóniában és Montenegróban, most pedig épp Albániával ismerkednek. Meglehetősen behatóan. Annyira, hogy már egy extra projektbe is belevágtak.
“A határátlépés óta megrögzötten kutatjuk a rapper Action Bronsont, aki albán. Vagyis kint született New Yorkban, de albánnak vallja magát, sokszor albán zászlóban lép fel, meg a Munchiesnak is csinált albán anyagot a nagynénjével.”
Akinek ismeretlen lenne az ember, annak itt egy kötelező klip, és sose felejti el:
Szóval Action Bronson albánságának örömére elkezdtek egy Einfach Tirana bulit szervezni helyiekkel, és maguk sem számítottak arra, hogy micsoda szálakat sikerül megmozgatniuk.
Az volt a tervük, hogy a főváros új piacának terére odállnak a kis sárga buszukkal, ami félig konyhát visz majd, félig meg egy DJ-pulttá válik. A buszt leszámítva a többi összejött. És persze közben összebandáznak a lokál hősökkel, ami, mint kiderült, egyáltalán nem ment nehezen.
“Nem olyan baszott nagy város ez, szóval valahogy úgy látom, hogy egy szálat felvesz az ember és berántódik kábé rögtön minden hasonszőrű. Így történt, hogy megérkezésünk másnapján már imidzsfotózást csináltunk a helyi hiphoposoknak, meg ledumáltuk a helyi filmesekkel, hogy videóznak kedden, és így tovább” – mondta a valóban Albániában tartózkodó Vida Vera.
“Ja és külön azért is vicces, hogy ezt csináljuk, mert Albániában az hírlik, hogy itt nincsenek repperek, csak poposok és rockerek, mert minden reppes és hiphopos Koszovóban van. Mert oda ugye a háború alatt az amerikai katonák vitték a nyugati zenei árut. És ez igaz. Nagyon maroknyi kis közösség hallgat itt mást, mint a rádiós fősodrot vagy öreges rockot. Féltékenyek az albánok zeneileg Koszovóra, nagyon. Az nekik tényleg a Nyugat.”
Ezt még az Action Bronsonnak dedikált buli előtt írta nekünk Vida. Amit már a történések után írt, azokat most Zoltai András fotói alatti képalírások formájában adjuk közre.
Az egyik fő tanulsága az volt az estének, hogy Tiranában körülbelül pécsi lehet a lépték, ami az éjszakai nempoporientált életet illeti, délutántól éjszakáig állítólag mindenki megfordult, aki számít, és ez nem volt több 300 embernél. Ilyen szempontból Budapest talán jobban teljesít, viszont az albánok lelkesedését jól érzékelteti, hogy másnap jóval délebbre, Vlorába, egy tengerparti városba érkeztek meg, ahol egy helyi már hallott a tegnapi diliről, amit a magyarok hoztak össze.
Végül pár fotó még a magyaroktól, akik még mindig Albániában vannak, és tolják tovább a travelgasztró projektet egészen jövő nyárig, hogy aztán kábé jövő ősszel elkészüljön az élményekből a lapozható áru:
Hogy ezen kívül mimerre hanyasméter, arról őket kérdezzétek!