A napvitorla ablakok árnyékolására is használható
Tatsuo Suzuki a streetphotography műfaját (vagyis az utca emberének fényképezését) űzi oly módon, ahogy azt nem sokan merik vagy akarják. A fotózásnak ez a zsánere eleve vékony jégen táncol a személyiségi jogok miatt, ugyanakkor borzasztóan fontos kordokumentumoknak számítanak ezek a felvételek – ezért az ilyen fotósoknak a többsége igyekszik minél kevésbé invazívabb módon megörökíteni a járókelőket, nem belemászni az arcukba vagy bármilyen módon átlépni az aurájukat. No kellemetlenség okozás.
Suzuki azonban nem így fotóz: ő éppenhogy átlépi ezt a határt, igazi in your face módon, anélkül, hogy engedélyt kérne. Az amerikai Bruce Gilden is hasonlóképp jár el, de ő a zajos New York Cityben teszi ezt, Suzuki viszont Tokióban, abban a kultúrában, ahol az emberek nagyon is sokra értékelik az udvariasságot, a csendességet, a tisztelettudó viselkedést.
Gilden “paparazzi-s” pimaszságához képest ráadásul Suzuki még a mozdulataival, fintorgós arckifejezéseivel egy rétegnyi bizarrságot és creepységet is pakol az alkalmazott módszerre, ami miatt még erősebbnek tűnik az, ahogyan űzi az utcafotózást.
Mindezt lehet szeretni vagy nem szeretni, az viszont tény, hogy a Fuji nemrég beemelte őt is az “X Photographer” programjába, mint az egyik fotónagykövet – hogy aztán az emberek felháborodása láttán 180 fokos fordulatot vegyenek, és egyszerűen töröljék a fényképészt a többiek közül. Azután, hogy még egy kisfilmet is leforgattak róla (lásd itt feljebb).
Teljesen kipucolták a művész minden nyomát, Google-keresésre még feljön a Fuji-oldalas találat, de az már üres oldalra visz.
Vagyis a fotósmárka láthatóan a kritikák nyomására eltüntette Tatsuo Suzukit a felületeiről.
Ez az önszembeköpős lépés még az általunk nemrég bemutatott Budapest Street Photography Collective-et is felháborította, akik Facebook-posztban fakadtak ki, olyan, a témát a Fuji döntésén túlmenően sokkal mélyebben árnyaló gondolatokkal a streetfotózásról, mint:
“Képzeljük el a múltat úgy, hogy minden képet visszamenőleg törlünk minden újságból, minden családi albumból, minden múzeumból, amin olyan emberek szerepelnek, akik nem adták beleegyezésüket a kép elkészüléséhez. Nézzünk rá lelki szemeinkkel a múzeumok falán egyszerre kikopó vásznakra. A múlt képek nélkül nem létezik, ahogy a jövő sem.”
“Szavakat nem találunk arra, hogy valami elferdített politikai korrektség alapján ezen fotósok munkamódszerét, a stílust, amit képviselnek, a múlt valamilyen elavult torzszülött szörnyetegének címkézi még a szaksajtó is! Összekeverve a rosszindulatú, ferdehajlamú pszichopaták ördögi bűneit a vizuális kultúránkat megalapozó fotósok tevékenységével” – teszik hozzá.
Így vagy úgy, ha valaminek, akkor a diskurzusnak mindenképpen jelentősége van erről a témáról, mert ez már nem csak egy fotós negligálásáról szól.
Addig is, míg mindenki eldönti, melyik oldalra áll a kérdésben, itt nézegethető meg Tatsuo Suzuki weboldala, errefelé pedig az Instája.