Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Nyessünk is az itt látottak közepébe: mennyire izgalmas is az, hogy Mayer szerkezetei bár emberi kezek által jöttek az általunk ismert világra, mégis valahogy letaglózóan organikusnak tetszenek?
Persze ez a benyomás nem légből kapott: a művészt már évtizedek óta nyűgözik lefele nem csak Ernst Haeckel aprólékosan kidolgozott, szofisztikált illusztrációi, de az egysejtű organizmusok ismétlődő, összetett mintázatai is. Ez a két vonzalom ér össze legújabb szobraiban, amik mind egy szálig fémből vannak, még konkrétabban régi írógépek alkatrészeiből.
A csavarok, csapok, rugók és vaspálcikák aztán olyan szimmetrikus, tükörszerű művekké állnak össze, hogy azok felett minden valamirevaló befogadó képes lehet elidőzni hosszú-hosszú perceket:
Azt is mondja Mayer, hogyaztmondja:
“A forma és a funkció a körülöttünk élő világra vonatkozó ismereteinken alapul. Az érdekel, hogy a gép élőlénynek tűnjön, ihletet merítve az első írógép-tervezők természettel való kapcsolataiból.”
Tíz-tizenöt írógépet szerez be évente mindenféle ócskás meg antik boltokból, amikről azt állítja, minél leharcoltabb, elromlottabb, annál jobb. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint legeltetni szemeinket:
Itt lehet még jobban elmerülni Mayer csodálatos őrületében.