Ismét kevés pixellel mesél el sokat Mondik Noémi

Mondik Noémi két éve kezdte el MS Paintben megrajzolgatni az őt körülvevő kispesti világot. A kőkemény realizmust esetenként szürreális dolgokkal összemosó képei magasan kiemelkedtek a maguk pixelezős műfajából. Annyira, hogy míg ha azt látom, “pixeles lemezborítók” vagy “paintben megrajzolt zenekarok,” akkor ásítva görgetek tovább, ellenben Noémitől még mindig eseményszámba megy, ha új alkotást tesz ki a Tumblr-jére.

Legújabb, nénik daganatos tacskót sétáltatnak című képe is többet mond el a külvárosi lakótelepekről mint egy szociográfiai tanulmánykötet:

Egész elképesztő, hogy ennyire szűk eszköztárral mennyire egyben van a kép, egészen olyan részletekig, mint az arckifejezések vagy a kutyák tekintete.

Egy időben sokat gondolkoztam azon, vajon miért is ennyire jók Noémi képei, hogy mitől működik annyira jól ez a fajta ábrázolásmód ezekben a témákban. Szerintem arról lehet szó, hogy a Paint mai szemmel nézve nyomorúságos eszköztára valahogy rímelni tud a lakótelepek lehúzó hangulatával. Noémi pedig remekül tudja őket összejátszani, legyen szó az utcák népéről, vagy a saját életéről.

Művészete azonban nem áll meg az állóképeknél. Májusban egy vicces öltöztetős játékot készített, ezt itt.

Hamarosan pedig érkezik a következő applikáció, amiben állítása szerint az ő telepi otthonából kell majd eljutni a Határ úti aluljáróhoz mindenféle kalandokon keresztül.

(via Cink)