Ibizán már akkor is őrület honolt, amikor a rave-orkán még a kanyarban sem volt

Föld bolygó hivatalos buliszigetéről, a hedonista kolóniákat évtizedek óta tárt karokkal váró Ibizáról került elő néhány fénykép a napokban, amiket Derek Rodgers brit fotós lőtt 1984-ben. Ezek akár nem túl érdekes képek is lehetnének, de a dátum érdekessé teszi őket: ekkor ugyanis még éppen csak derengett az elektronikus zenei napfelkelte az éjszakai élet horizontján (csak hogy még jobban érzékeltessük, a techno kifejezést például 1988-ban használták először). Így révültek az emberek, amikor még nem is voltak raverek:

Annak ellenére, hogy a mai értelemben vett elektronikus zenék ekkor még nem jelentek meg (ellenben az italodiszkó, a mindenféle hatásokat magába olvasztó baleári beat, a house korai gyermekded hajtásai pörögtek szépen), a fotók kiválóan megmutatják, milyen volt az az idő, amikor dress code helyett az extravagancia volt a kimondatlan törvény, aminek illett megfelelni.

Leopárdminta, neccharisnya, spandex, buggyos ruhák, kíméletlenül túlzó smink, mint sztenderd:

A képek egyébként a három korabeli ibizai klub egyikében készültek: ahogy a Daily Mail is írja, a Pacha volt a nonpluszultra, amiből mára globális brand lett, az Amnesia volt a reggeli napfelkeltés klub, ahol a baleári beat-megfejtő legenda, DJ Alfredo játszott mindent, ami a csövön kifért (Kate Bushtól a Woodentops-on át Peter Gabrielig), aztán meg volt a Ku, amit egy hatalmas medence köré húztak fel, mint szabadtéri bulihely.

Utóbbiban készültek Rodgers itt látható pillanatképei azokról az emberekről, akik még nem tudták, mi az a YOLO, de már bőven annak megfelelően táncolták át az éjszakát.

Még több kép ebben a cikkben, ja meg néhány még itt is. A Vice újságírója ráadásul meginterjúvolta Rodgerst, aki szolgált olyan izgalmas adalékinfóval is, hogy a fotók elkészültekor még nem a britek dominálták a szigetet, hanem a spanyolok, a németek és más tehetősebb európaiak sokkal többen voltak. És hogy amikor a rave-éra berobbant, ő azzal a lendülettel abba is hagyta az éjszakai élet fotózását, mert a mocskos raktárépületek az öltözködésre már egyáltalán nem figyelő raverekkel nem volt számára annyira vonzó, mint a csillogó pózerek. Kár.