A kérdésre a választ az ötletgazdák sem tudják még igazán. Illetve azt tudják, mit láthatnak majd a nézők, akik megérkeznek péntek és szombat este a Trafóba, de azt nem, hogyan illene hajszálpontosan definiálni, hol lesz elhelyezhető ez az egész a művészettörténet koordináta-rendszerében. Erről Berényi Csaba – akit leginkább Kanada (vagy Bahama) Káoszként ismerhetnek a legtöbben a budapesti éjszakában – rendező lamentált egy sort, de aztán annyiban maradt, hogy nem kell ebbe tövig belemászni, megteszik majd az intermédia tanszékek.
DAH, azaz digitális-akrobatikus happening név alatt fog futni ugyanis a történet, aminek főpróbájába beleleshettünk szerda délután. Többek között ezt láttuk:
Talán mindenkinek feltűnt a jelenség, miszerint, konyhanyelven fogalmazva:
Vagyis olyan nyomokat hagynak maguk után, mint a vízisíző a habokban, vagy a salakmotoros a salakon, csak ők ezt fénnyel és formákkal teszik. Egy félcsőben. Ami egy színházban van. Ez meg úgy történhet meg a huszonegyedik században, hogy mozgásérzékelőkkel látják el őket. És ezek a mozgásérzékelők nem csak az animációt vezérlik majd, de a felhangzó zenét is real time módosítják. Vagyis, ahogy Csaba is fogalmazott: “mindent összeeresztünk.”
“A művészet és a sport határai lerombolódnak, és a legtágabb keretek között kapnak új értelmet: falfestés bringával, repülés széken, orgonálás tánccal. Elektro, trap, break, jazz és zajzene születik a bmx és a gördeszka kerekeinek dinamikájára, a lüktető ritmus igazi designer csemegeként friss, improvizatív valós idejű animációkkal párosul. A sokszínűség mégsem szül káoszt, ugyanis az egyes részek tematikus jelenetek köré rendeződnek” – olvashatjuk még a facebookos eseményoldalon, és maradjunk is ennyiben.
A lényeg úgyis hétvégén dől el.