Tökéletlenség tökéletesen ábrázolva, Eloy Morales hiperrealista önarcképein

Bevallom őszintén, festészetben sosem szerettem különösebben a fotó- és hiperreált, leginkább azért, mert mindig is úgy gondoltam, hogy túlságosan is csak a technikáról szól. Kivételek viszont mindig vannak: a spanyol Eloy Morales önarcképei annyira izgalmasak, hogy érdemes elmerülni szinte hibátlan részleteiben.

Morales festékkel összekent arcát hihetetlen precizitással, és semmiképp sem dögunalmasan ábrázolja. Valószínűleg pont ettől lesznek igazán élettel teliek a munkái: a tökéletlen, változatos felületek tökéletes megvalósításának ellentéte miatt. Szerinte azonban nem pusztán csak a részletességről, vagy magukról a részletekről szólnak a festményei, hanem az átmenetek gondos megmunkálásáról is. Kerüli az éles váltásokat, a színek, felületek között folyamatos a lendület és az összhang.