Olyan hatást, hogy komolyan szédelegtem a látottaktól, legutoljára talán a pécsi Vasarely Múzeumban tapasztaltam, habár Dominique Pétrin trippelős, animgifeket idéző installációi ennél azért sokkal durvábban szippantják magukba az embert és okoznak olyan hatásokat, amiket általában más dolgok szoktak. A montreali Pétrin brutálisan pszichedelikus munkáival nem csak belső, de külső falfelületeket, egész épületeket is befedett már, amik jócskán dobtak egy-egy lepattantabb utcai részleten: ilyen például a Quebec-ben található House Of Xtravaganza, vagy a Les Katacombes is.
Amit Pétrin használ, az csak és kizárólag szitanyomott papír, ezzel tapétázza ki a falakat, és nem pedig fest ezekre. De volt már arra is példa, hogy egy zongorának adott teljesen új életet a már szinte szemet bántóan színes, rengeteg féle mintát felhasználó, eklektikus vízióival (amik néha olyanok, mintha ez a Feadz-videó kelt volna életre – a szerk).
A képek magukért beszélnek, persze élőben lehetnek igazán érdekesek:
Én pedig már nagyon várom azt a pillanatot, hogy mikor jelentik be, éppen melyik dizájner kollaborál majd Dominique-kal egy-két kollekció erejéig, mert hát ezt a lehetőséget kár lenne kihagyni.