Nem is akárhogyan teszi ezt: képei elnagyolt perspektívából láttatják az embereket, másfelől ezekre az emberekre úgy esik a fény, hogy nem biztos, hogy örömmel jönnénk szembe velük az utcán. Pedig hát a japánok jófejek, de Randall furcsán, árnyékosan szürreális megközelítésében már kevésbé. Mégis, ahogyan szűrőjén átmegy a távol-keleti társadalom kultúrája, a szusivacsorától a tömött metrózáson át a vidám fogyasztói létig, az egyedülálló, és megérdemli a hírverést.
