Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Aki otthonosan mozgott a fővárosban az elmúlt tizenpár évben szórakozóhelyről szórakozóhelyre, az nem tudott nem beleütközni a borzasztóan rokonszenves, de borzasztóan rossz vicceivel házaló hajléktalanba, akivel mindig lehetett váltani két jó szót, de inkább többet. Ő volt a Bohóc Oldalak feltalálója, amit saját kézírásával rakott össze, majd fénymásolt, és vitte szerteszét a lapjait a belvárosban.
Gorcsakovszki Ferenc augusztus 6-án meghalt.
A funzine-tulajdonos annyira fontos karaktere volt az elhajlott estéknek, hogy a Nem Mi Voltunk művészkollektívának a városban gerillamódszerrel elhelyezett táblái között is felbukkant a lapja, mégpedig a Klauzál téren:
Mi több, Kovács Kristóf, a TELEP kurátora és a képző hallgatója még portréfilmet is forgatott róla, amiből a munkamódszere is kiderül:
“Rádió bekapcs, vagy valami zene, leülök, elszívok két szál cigit, aztán valahogy elkezdődik, belül motoszkál valami. Meg eszembe jutnak az előző napi dolgok, ezzel mi történt, na, meg kéne próbálni csinálni belőle egy viccet.”
Valamint:
“Ezért vannak a szőke hölgyes viccek. A lányok mindig valamit bakiznak.”
A Bohóc Oldalak archiválására még egy mikroblog is született, aki tehát lemaradt volna erről a kultikus humorsajtóról, az ide klikkelve egy csomót végigböngészhet belőle. Nyugodj békében, Gorcsakovszki Ferenc!