Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Oregoni tájak, pszichedelikusra remixelve: ez a receptje a művésznek, aki a rétegelésben találta meg elsődleges kifejezésmódját: képein vannak részek, amiket gyakorlatilag üresen hagy, vagy csak pár szkeccset vet oda ecsettel, máshol pedig elképesztő részletekbe megy bele – mindezt pedig olyan színkavalkáddal teszi, hogy belejojózik a szemlélődő szeme.
Walton egyébként azt is mondja, hogy a munkamódszerének lényeges része, hogy a semmiből beugranak neki ötletek, amikhez onnantól kezdve hűen tartja magát, még akkor is, ha a félkész műhöz elsőre nem is tűnnek passzolónak. De hát az ember tartsa magát ahhoz, amit a tudatalattija üzen, nemde?
Bekövetgetés Instán emerre.