3 ital, ami segít feltölteni az energiaszintet
Bazsik Anna éjszakai jelenetei egy egész szokatlan miliőt visznek be a festészet világába. Egy olyan hangulatot, amit inkább talán a fotózáshoz lehet kötni. A legjobbnak láttuk magát az alkotót kérdezni a hogysmintekről.
UP: Alighanem, ha két legfontosabb témád ki kéne emelni, akkor az egymástól nem is olyan távol álló éjszaka és láthatósági mellények lennének azok. Ez így lenne?
Bazsik Anna: Realisztikus formákkal és figurákkal szeretnék valóságtól elrugaszkodott jeleneteket a vászonra vinni. Az éjszakai képek számomra mindig valamilyen szakrális jelentéssel bírtak.
Nem kivehetőek a formák, csak a tér mélysége érzékelhető. Rejtélyes a helyszín és bizonytalan, hogy a felületen milyen elemek sejlenek fel.
A sötétség sajátossága, hogy nem látunk tisztán, a szemünkre egyedül nem hagyatkozhatunk. Itt megdől a szólás, hogy „hiszem, ha látom…” A festmények esetében így a néző szubjektív tapasztalásai is bevonhatóak.
Éjszaka, valamint korlátozott látási viszonyok között kötelező láthatósági mellény viselete. Ez egy jelzés, ami megvéd minket, és segít másoknak eligazodni. Egy olyan fény, ami a mi reflektoraink és a saját fényvisszaverő tulajdonsága nélkül nem létezik, önmagában nem értelmezhető. Két idegen találkozása kell ahhoz, hogy létrejöjjön.
UP: Honnan jött amúgy ezek felé a vonzalom? Vannak olyan alkotók, akik erre vittek? Vagy inkább más természetű motivációkról van szó?
Anna: Állandóan fotózom, vagy a neten szörfölök, folyamatosan képeket keresek. Leginkább a közösségi médiából és az internetről inspirálódom és szeretem az őszinte sajtófotókat is. Kihasználom, hogy szakadatlanul elektronikus képáradattal bombáznak minket. Emellett nagyon megragadnak Csernus Tibor vagy Szűcs Attila munkái is.
A festményeken megjelenő figurák számomra legtöbbször idegenek, más és más szituációban vannak jelen, mégis a festmény terében együtt lépnek működésbe.
A szituációk kialakítása közben nem egy narratíva létrehozása a célom, hanem egy olyan pillanat megjelenítése, amelyben nem létezik múlt és jövőidő.
Ezt a pillanatot térben szereplő alakzatok, a fények esése és a színek egymással való viszonya határozzák meg.
UP: Általában mi szokott az emberek reakciója lenni, amikor meglátják a képeidet?
Anna: Nagyon változó, de legtöbb esetben nem erre számítanak. Van, akit megragad, de van, akit megijeszt a bizonytalan érzés, hogy nem tudja értelmezni, hogy pontosan mi történik a vásznon.
UP: Mi van még ebben a témában számodra? Merre tervezel tovább menni?
Anna: Olyan képeket szeretnék létrehozni, amelyek gazdagok a felületek megmunkálásában, különböző festői minőségekben, lazúros és pasztózus festékrétegekben, tehát technikailag szeretnék előrelépni. A festészet mellett foglalkoztat a fénnyel való ábrázolás és a fotográfia kapcsolata. A fotókhoz a vetítőgép fényét, valamint klasszikus ikonográfiai műalkotásokat használok.