keresés menü

“Az Isten csapásaival kapcsolatos olajképekért rajongtam” – Horror Pista interjú

UP: – Az elején mindig adja magát a kérdés: mikor kezdtél el képzőművészettel foglalkozni?

Pista: – Az óvodában szerettem fenyőfákat rajzolni huncut kis mókusokkal. Színes ceruzákkal, filctollal, vízfestékkel is klassz volt dolgozni. A zsírkrétáért annyira nem rajongtam, maszatolt és nagyon zsíros volt a papíron.

UP: – A cukiskodás annyira már nem jellemző rád, inkább egészen beteg, ironikus karaktereket használsz és sztorikat dolgozol fel. Korábbi munkáidon, a leginkább indusztriális hangulatú olajképeknél is már érezhető egyfajta sötét, apokaliptikus atmoszféra. Mi vezetett a huncut mókusoktól a baljóslatú világvége-hangulatig?

Pista: – Sokféleképpen lehet felfogni, értelmezni vizuálisan egy objektumot, kétdimenziós képet. Ha egy műalkotásról van szó, akkor ezek a baljóslatú vagy éppen derűs, pozitív-negatív kategorizálások számomra nincsenek jelen. Emlékszem, öt vagy hat éves lehettem, amikor a nagymamám a kezembe nyomott egy jehovás Őrtorony folyóiratot, hogy nézegessem a képeket. Nagyon érdekes élmény volt ezeket akkor felfedezni. Az Isten csapásaival kapcsolatos olajképekért rajongtam. Egyáltalán nem nyomasztott, inkább egyfajta döbbenettel vegyített örömöt éreztem ezek láttán. Konkrétan vizuális sokkhatás ért, és legyen az „szép“ vagy „rút“, ezeket sokszor inspirációként éltem meg. Ezek az erős élmények később az alkotásaimban is megfordultak, egyfajta múltbéli lenyomat keveredése a mostani hatásokkal.

Állomás, olaj, vászon, 80×160, 2006

UP: – Mi volt a fő festészeti programod az egyetem alatt és ez miben módosult diploma után?

Pista: – Először a Képzőn retinális festészettel foglalkoztam, a korábban említett vasútközeli indusztriális tájképeket festettem. Ezekkel a periférikus terekkel főként középiskolában találkoztam, amikor elmentünk fújni. Egy idő után kezdett túlságosan is rutinossá válni ezeknek a képeknek a megfestése, aztán

hamar rájöttem, hogy veszélyes dolog “rátalálnom” saját festészeti karakteremre az egyetemen.

A beton szürkéje és a rozsdás romantika után jöttek az intenzív képregényes színek, és elmentem egy narratív irányba, ahol rengeteg eszközzel és felülettel kísérleteztem, újabb és újabb kombinációkat létrehozva. Most, jóval a diploma után is azt gondolom, hogy fontos néha kimozdulni és más technikákat elővenni, akár térben is gondolkozni, mintázni, és így tovább. Persze ez abszolút szubjektív, hogy ki hogyan dolgozik.

UP: – Szerinted mi a legfontosabb szempont az anyaghasználatot tekintve?

Pista: – Amit az előbb is említettem: nyitni más, új technikák felé, akár rég használt anyaggal, anyagokkal újra dolgozni.

Éva, olaj, vászon, 100×100, 2013

UP: – Nálad hogy néz ki a napi rutin? Mennyi időt töltesz átlagosan a műteremben?

Pista: – Általában doppingol, ha felkérnek egy kiállításra itthon, vagy akár külföldön, és akkor aktívabb vagyok. Az őszi és a tavaszi időszak azért pörgős szokott lenni, akkor sok időt töltök a műteremben.

UP: – Pár éve Kolozsvárra költöztél néhány hónapra, ösztöndíjat nyertél az ottani egyetemre. Ez egy elég bátor húzásnak tűnik, a művészek többsége inkább nyugatra megy. Miért választottad Romániát? 

Pista: – Az Erasmus ösztöndíjra úgy tekintettem, mintha elmennék nyaralni, kicsit lazulni ismerős, otthoni közegben. Egyébként is nagyon szeretem a közép- és kelet-európai régiót. Ráadásul egyetemistaként szakmailag sem éreztem, hogy pár hónap alatt megváltanám a világot valahol nyugaton.

UP: – Miben volt más az ottani művészeti közeg?

Pista: – A kolozsvári egyetemen azt vettem észre, hogy nincs meg az az eklektikusság, amit itthon tapasztaltam. Ott többnyire figurális, klasszikus festészettel foglalkoznak.

Kiűzetés a paradicsomból, dioráma, vegyes technika, 2013

UP: – Mik vannak rád legnagyobb hatással, mivel foglalkozol most?

Pista: – Vannak olyan munkák, amikben megtalálhatóak például filmes utalások, dínós könyvek, de sok más médium is hatással van rám. Mostanság képeslap méretű, vagy annál kisebb képeket festek. Még sosem dolgoztam ilyen pici méretben, nagyon élvezem. Továbbá az új diorámáimat is csinosítgatom.

Ígéret, vegyes technika, 7x16cm, 2014

UP: – Mik azok a lehetőségek, amik a nagy méretben nem, de a kicsikben megvannak? Az ember azt gondolná, hogy ez inkább korlátozza a festőt.

Pista: – Azért is szeretem a mini alkotásokat, mert ezekhez nem feltétlenül szükséges műterem. Otthon, utazás közben, bárhol lehet dolgozni ebben a méretben. A munkaeszközöket is könnyű szállítani bárhova. Tárolni is egyszerűbb a műveket – összességében ennyi.

Kentaurok lázadása, vegyes technika, 110×160, 2013

UP: – Hogyan látod a hazai közönség reakcióját a munkáidra?

Pista: – Nem igazán tudom felmérni, nincs semmilyen statisztikám a közönség megítélésével kapcsolatban.

UP: – És ez szándékos? Úgy gondolod, hogy a közönség megítélése túlságosan befolyásolna a munkában, vagy egyszerűen csak inkább nem foglalkozol vele?

Pista: – Nem tudom, még nem gondolkoztam ezen a kérdésen, lehet hogy valamilyen szinten befolyásolna.

 UP: – Mik a közelebbi és távolabbi terveid?

Pista: – Már egy jó ideje szeretnék az évek alatt készült munkáimból egy izgalmas kiadványt angol és magyar nyelven (Egotrip), 500 -600 példányban. Többen is (Szarvas Andi, Nemes Z. Márió, Győrffy László, Veress Dani) írnak majd ebbe a könyvecskébe. Azért egy katalógusnál kicsit nagyobb volumenű lesz. Ha minden jól alakul, talán ebben az évben lesz a kiadványok nyomtatása.
Távolabbi tervként pár perces animációt szeretnék, természetesen ez sem egyszemélyes munka lesz, de ezt hagyom még érlelni.

UP: – Csoportos, esetleg egyéni kiállítás várható a közeljövőben?

Pista: – Novemberben Berlinben lesz egy csoportos kiállítás (Kritika és krízis / A TESTVÉRISÉG ORNAMENTIKÁJA, CHB). Január közepén pedig a Lengyel Intézetben (Platán Galéria) közösen kiállítok egy tehetséges lengyel lánnyal. A jövőben itthon is meg külföldön is lesznek kiállítások, de ezek majd úgyis alakulnak, konkretizálódnak.

További munkák:

Csodaszarvas, vegyes technika, 23×36, 2014
Első csók élménye, vegyes technika, 100×150, 2012
Berlin felszabadítása, olaj, vászon, 90×90, 2013
Kiképző, vegyes technika, 21×28, 2009
Bürokrata gáz, vegyes technika, 21×28, 2009
Harapós kutya, vegyes technika, 21×28, 2010

Portré: Fűzfa Péter
Fotók: Szombat Éva, Fűzfa Péter