keresés menü

“Az foglalkoztat, hogy ha megkérdezem, milyen volt a napod, tudatosan visszaemlékezz rá”

2019/01/17 csütörtök 08:28
Lang Ádám        kult

Simkó Beatrix az a táncos-koreográfus, aki nem fél társművészetekben is alkotni. Ex-médiadesign hallgatóként ez nem is meglepő, ahogy az sem, hogy épp egy videómunkán dolgozik. Dömölky Dániel fotós-látványtervezővel és Christopher Ramm német hangdesignerrel közösen a mindennapi rutinról és a testélményről készítenek rövidfilmet, amelyet a Trafós Nextfeszt smART! XTRA It’s a MATCH programján lehet megnézni január 20-án. Erről faggattuk Beatrixet, aki nem félt megosztani velünk a motivációkat és a kulisszatitkokat.

Simkó Beatrix, Christopher Ramm és Dömölky Dániel. Fotó: Dömölky Dániel.

Urbanplayer: Mivel foglalkozik a 24/15?

Simkó Beatrix: A testet a szokások befolyása alatt akartam megmutatni. Általában a legtöbb tevékenységről és mozdulatról elfeledkezünk, pedig lehet, hogy van jelentősége annak, hogy ma visszacsavartam a fogkrémre a kupakot, tegnap pedig nem. Ezek rituálé-szerű tevékenységek, amelyek elvesztették ezt a jellegüket, mert annyira megszoktuk őket. Banalitások, mégis az életünknek jelentős részét ezek teszik ki. Ezt próbáljuk láthatóvá tenni ebben a videóban. Ha 24 órát besűrítesz 15 percbe, akkor abban hosszú percekig alszol, vagy ülsz egy vonaton, az pedig lehet, hogy nem is látszik, hogy mondjuk megebédeltél. De amikor visszaemlékszel a napra, akkor valószínűleg eltolódnak ezek az arányok. Az foglalkoztat, hogy ha megkérdezem, milyen volt a napod, tudatosan visszaemlékezz rá.

UP: A leírás szerint a különböző generációk tapasztalatai is megjelennek a filmben. Hogyan?

S.B.: A húszas-harmincas generáció és a nagyszüleink korosztályának viszonya régóta foglalkoztat. Vannak találkozási és eltérési pontjaink, ezeket szeretném megmutatni a filmben. Például, a nagymama minden nap lefőzi a kávét, ahogyan én is. De nem mindegy, hogy ő eddig életében hányszor tette meg ezt és én hányszor, milyen tempóban és milyen hozzáállással, milyen mozdulatokkal, hol helyezkedik el a napban, milyen hangsúlyt kap. Eleve sokat figyelem magamat és más korosztályokat. Hogy mire képes vagy épp nem képes a testünk és ez hogyan változtatja meg a mozdulatainkat. Illetve az is érdekel, hogy egy adott kor mennyire befolyásolja a gesztusainkat. Szeretném ezt később színpadra is vinni, jó lenne idősebb alkotóval is együtt dolgozni. Ezek most még csak távlati elgondolások, de a 24/15 egy hosszabb sorozat első állomása.

UP: Miért dolgozol most mégis videóval, ha előadásban gondolkozol?

Az előző két munkámban, a Long time no see!-ben és az #Orfeusz#Eurüdiké-ben is volt videó. Én egy kicsit puzzle-szerűen dolgozom, sok idő kell a végső produktumhoz és sokféle munkából áll össze a végeredmény. Mindig az a kérdés, hogy hogyan akarom vezetni a figyelmet. A színpadon élő idővel dolgozik az ember és egy komoly döntés, mit mutatok meg valós időben. A videóban ugyanez a képkivágásra és a kompozícióra érvényes. Ezért szeretem ötvözni ezt a két műfajt, mert ugyanazt a dolgot mutatja meg másik oldalról.

UP: Mi lesz a sorsa a 24/15-nek a január 20-i bemutató után?

Egyrészt valószínűleg valamilyen formában bekerül a következő előadásomba, másrészt egy kivonata a Trafó Loop Gallery-jében lesz kiállítva januártól. Ez gyakorlatilag egy állandó videoinstalláció a ház kirakatában, amin folyamatosan mennek a felvételek. Ez is része egyébként a Let it Be! art agency által kurált smART! XTRA programsorozatnak, aminek a lényege, hogy az előadóművészetet és digitális technológiákat ötvöző munkákat prezentálnak az alkotók. Az It’s a MATCH! című a nextfeszt-es kiadásba kerültem bele én is, pont emiatt a műfaji sokszínűség miatt. A 20-i eseményen lesz egy performansz is Lévai Zsófia fashion-tech kollekciójával, Puskás Marcell tervező grafikus pedig különböző társkereső applikációk adatvizualicós projektjét mutatja be.

Az interjút Mechiat Zina készítette